Zsoltárok 26

1 Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

Von David. - Urteile, Herr, ob ich in Unschuld nicht gewandelt und sonder Wanken auf den Herrn vertraut!

2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

Prüf mich, erprob mich, Herr! Rein ist mein Herz und mein Gewissen.

3 Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

Denn Deine Güte schwebte mir vor Augen, und Dir getreu bin ich gewandelt.

4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

Bei schlechten Männern bin ich nie gesessen; hab nie mit Lichtscheuen Umgang gepflogen.

5 Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

Ich haßte die Zusammenkunft der Bösen, und bei den Frevlern saß ich nicht.

6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

In Unschuld wasche ich die Hände und schreite gern um Deinen Altar, Herr.

7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

Ich lausche Deines Lobes Stimme und künde alle Deine Wunder.

8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

Ich liebe, Herr, den Aufenthalt in Deinem Hause, das Weilen an der Stätte Deiner Herrlichkeit.

9 Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

Raff meine Seele nicht mit Sündern hin, mein Leben nicht mit Mordgesellen,

10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

in deren Händen Schandtat käuflich ist, und deren Rechte voll ist von Bestechung!

11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

Ich aber wandle hin in meiner Unschuld. Erlöse mich! Und sei mir gnädig!

12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Betritt mein Fuß dann ebnen Weg, lobpreise ich Dich, Herr, mit Chören.