Zsoltárok 26

1 Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

Af David. Skaf mig Ret, o HERRE, thi jeg vandrer i Uskyld, stoler paa HERREN uden at vakle.

2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

Ransag mig, HERRE, og prøv mig, gransk mine Nyrer og mit Hjerte;

3 Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

thi din Miskundhed staar mig for Øje, jeg vandrer i din Sandhed.

4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

Jeg tager ej Sæde blandt Løgnere, blandt falske kommer jeg ikke.

5 Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

Jeg hader de ondes Forsamling, hos gudløse sidder jeg ej.

6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

Jeg tvætter mine Hænder i Renhed, at jeg kan vandre omkring dit Alter, HERRE,

7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

for at istemme Takkesang, fortælle om alle dine Undere.

8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

HERRE, jeg elsker dit Hus, det Sted, hvor din Herlighed bor.

9 Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

Bortriv ikke min Sjæl med Syndere, mit Liv med blodstænkte Mænd,

10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

i hvis Hænder er Skændselsdaad, hvis højre er fuld af Bestikkelse.

11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

Jeg har jo vandret i Uskyld, forløs mig og vær mig naadig!

12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Min Fod staar paa den jævne Grund, i Forsamlinger vil jeg love HERREN.