Zsoltárok 26

1 Dávidé. Ítélj meg engem, Uram! mert én ártatlanságban éltem és az Úrban bíztam ingadozás nélkül.

Af David. Herre! skaf mig Ret, thi jeg har vandret i min Uskyldighed; og jeg forlader mig paa Herren, jeg skal ikke snuble.

2 Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

Prøv mig, Herre! og forsøg mig, lutre mine Nyrer og mit Hjerte;

3 Mert kegyelmed szemem előtt van, és hűségedben járok-kelek.

thi din Miskundhed er for mine Øjne, og jeg vandrer i din Sandhed.

4 Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

Jeg sidder ikke hos falske Folk og kommer ikke hos underfundige.

5 Gyűlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

Jeg hader de ondes Forsamling og sidder ikke hos de ugudelige.

6 Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

Jeg tor mine Hænder i Uskyldighed og holder mig omkring dit Alter, Herre!

7 Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

for at lade mig høre med Taksigelses Røst og for at fortælle alle dine underfulde Gerninger.

8 Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsőséged hajlékának helyét.

Herre! jeg elsker dit Hus's Bolig og din Æres Tabernakels Sted.

9 Ne sorozd a bűnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

Bortryk ikke min Sjæl med Syndere, eller mit Liv med blodgerrige Folk,

10 A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

i hvis Hænder der er Skændsel, og hvis højre Haand er fuld af Skænk.

11 Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

Men jeg vil vandre i min Uskyldighed; forløs mig og vær mig naadig!

12 Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

Min Fod staar paa det jævne; i Forsamlinger vil jeg love Herren.