Zsoltárok 25

1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!

2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.

4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.

7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.

9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.

10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.

12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.

15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.

16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.

19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.

20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.