Zsoltárok 25
1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Av David. Herre, til deg lyfter eg mi sjæl.
2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
Min Gud, til deg hev eg sett mi lit; lat meg ikkje verta til skammar; lat ikkje mine fiendar gilda seg yver meg!
3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
Ja, ingen av deim som ventar på deg, skal verta til skammar; men dei skal verta til skammar, som utan årsak bryt si tru.
4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Herre, lat meg kjenna dine vegar, lær meg dine stigar!
5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
Leid meg fram i di sanning og lær meg! for du er Gud, min frelsar, på deg ventar eg all dagen.
6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
Herre, kom i hug di miskunn og din nåde! for dei er frå æveleg tid.
7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
Kom ikkje i hug min ungdoms synder og mine misgjerningar; kom meg i hug etter di miskunn for din godhug skuld, Herre!
8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
Herren er god og rettvis; difor lærer han syndarar vegen.
9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
Han leider dei audmjuke i det som rett er, og lærer dei audmjuke sin veg.
10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
Alle Herrens stigar er nåde og sanning mot deim som held hans pakt og hans vitnemål.
11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
For ditt namn skuld, Herre, forlat meg mi skuld, for ho er stor!
12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
Kven er den mann som ottast Herren? Honom lærer han den veg han skal velja.
13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
Hans sjæl skal stødt bu i sæla, og hans avkjøme skal erva landet.
14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
Herren hev samlag med deim som ottast honom, og si pakt vil han kunngjera deim.
15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
Mine augo er stendigt vende til Herren, for han dreg mine føter ut or garnet.
16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
Vend deg til meg og ver meg nådig! for eg er einsleg og arm.
17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
Min hjarteverk hev dei gjort stor; før meg ut or mine trengslor!
18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
Sjå min armodsdom og mi møda, og forlat meg alle mine synder!
19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
Sjå mine fiendar, at dei er mange! og dei hatar meg med rettarlaust hat.
20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
Vara mi sjæl og frels meg! Lat meg ikkje verta til skammar! for eg flyr til deg.
21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
Lat uskyld og trurøkna verja meg, for eg ventar på deg.
22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
Å Gud, løys Israel ut or alle sine trengslor!
