< Zsoltárok 25 >
1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Von David. Zu dir, o HERR, erheb’ ich meine Seele,
2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
mein Gott, auf dich vertraue ich:
3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
Nein, keiner, der auf dich harrt, wird enttäuscht; enttäuscht wird nur, wer dich treulos verläßt. –
4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Tu mir kund, o HERR, deine Wege, deine Pfade lehre mich!
5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
Laß mich wandeln in deiner Wahrheit und lehre mich, denn du bist der Gott meines Heils: deiner harre ich allezeit. –
6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
Gedenke der Erweise deines Erbarmens, o HERR, und daß deine Gnadenverheiße aus der Urzeit stammen;
7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
gedenke nicht der Sünden meiner Jugend und meiner Vergehen: nein, nach deiner Gnade gedenke meiner um deiner Güte willen!
8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
Gütig und aufrichtig ist der HERR; darum weist er den Sündern den rechten Weg,
9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
läßt Bedrückte wandeln in richtiger Weise und lehrt die Dulder seinen Weg.
10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
Alle Pfade des HERRN sind Gnade und Treue denen, die seinen Bund und seine Gebote halten.
11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
Um deines Namens willen, o HERR, vergib mir meine Schuld, denn sie ist groß! –
12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
Wie steht’s mit dem Mann, der den HERRN fürchtet? Dem zeigt er den Weg, den er wählen soll.
13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
Er selbst wird wohnen im Glück, und seine Kinder werden das Land besitzen.
14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
Freundschaft hält der HERR mit denen, die ihn fürchten, und sein Bund will zur Erkenntnis sie führen. –
15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
Meine Augen sind stets auf den HERRN gerichtet, denn er wird meine Füße aus dem Netze ziehn.
16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
Wende dich mir zu und sei mir gnädig! Denn einsam bin ich und elend.
17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
Die Ängste meines Herzens sind schwer geworden: o führ’ mich heraus aus meinen Nöten!
18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
Sieh mein Elend an und mein Ungemach und vergib mir alle meine Sünden! –
19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
Sieh meine Feinde an, wie viele ihrer sind und wie sie mich hassen mit frevlem Haß.
20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
Behüte meine Seele und rette mich, nicht enttäuscht laß mich werden: ich traue auf dich!
21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
Unschuld und Redlichkeit mögen mich behüten, denn ich harre deiner, o HERR! –
22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
O Gott, erlöse Israel aus allen seinen Nöten!