Zsoltárok 25
1 Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
Af David. HERRE, jeg løfter min Sjæl til dig,
2 Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
min Gud, jeg stoler paa dig, lad mig ikke beskæmmes, lad ej mine Fjender fryde sig over mig.
3 Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
Nej, ingen som bier paa dig, skal beskæmmes; beskæmmes skal de, som er troløse uden Grund.
4 Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
Lad mig kende dine Veje, HERRE, lær mig dine Stier.
5 Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
Led mig paa din Sandheds Vej og lær mig, thi du er min Frelses Gud; jeg bier bestandig paa dig.
6 Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
HERRE, kom din Barmhjertighed i Hu og din Naade, den er jo fra Evighed af.
7 Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
Mine Ungdomssynder og Overtrædelser komme du ikke i Hu, men efter din Miskundhed kom mig i Hu, for din Godheds Skyld, o HERRE!
8 Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
God og oprigtig er HERREN, derfor viser han Syndere Vejen.
9 Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
Han vejleder ydmyge i det, som er ret, og lærer de ydmyge sin Vej.
10 Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
Alle HERRENS Stier er Miskundhed og Trofasthed for dem, der holder hans Pagt og hans Vidnesbyrd.
11 A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
For dit Navns Skyld, HERRE, tilgive du min Brøde, thi den er stor.
12 Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
Om nogen frygter HERREN, ham viser han den Vej, han skal vælge;
13 Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
selv skal han leve i Lykke og hans Sæd faa Landet i Eje.
14 Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
Fortroligt Samfund har HERREN med dem, der frygter ham, og han kundgør dem sin Pagt.
15 Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
Mit Øje er stadig vendt imod HERREN, thi han frier mine Fødder af Snaren.
16 Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
Vend dig til mig og vær mig naadig, thi jeg er ene og arm.
17 Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
Let mit Hjertes Trængsler og før mig ud af min Nød.
18 Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
Se hen til min Nød og min Kvide og tilgiv alle mine Synder.
19 Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
Se hen til mine Fjender, thi de er mange og hader mig med Had uden Grund.
20 Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
Vogt min Sjæl og frels mig, jeg lider paa dig, lad mig ikke beskæmmes.
21 Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
Lad Uskyld og Retsind vogte mig, thi jeg bier paa dig, HERRE.
22 Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.
Forløs, o Gud, Israel af alle dets Trængsler!
