Zsoltárok 23

1 Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

Žalm Davidův. Hospodin jest můj pastýř, nebudu míti nedostatku.

2 Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.

Na pastvách zelených pase mne, k vodám tichým mne přivodí.

3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.

Duši mou očerstvuje, vodí mne po stezkách spravedlnosti pro jméno své.

4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.

Byť mi se dostalo jíti přes údolí stínu smrti, nebuduť se báti zlého, nebo ty se mnou jsi; prut tvůj a hůl tvá, toť mne potěšuje.

5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

Strojíš stůl před oblíčejem mým naproti mým nepřátelům, pomazuješ olejem hlavy mé, kalich můj naléváš, až oplývá.

6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

Nadto i dobrota a milosrdenství následovati mne budou po všecky dny života mého, a přebývati budu v domě Hospodinově za dlouhé časy.