Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
En Psalm Davids, till att föresjunga, om hindena som bittida jagad varder. Min Gud, min Gud, hvi hafver du öfvergifvit mig? Jag ryter; men min hjelp är fjerran.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Min Gud, om dagen ropar jag, så svarar du intet; och om nattena tiger jag ock intet.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Men du äst helig, du som bor ibland Israels lof.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Våre fäder hoppades uppå dig; och då de hoppades, halp du dem ut.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Till dig ropade de, och vordo hulpne; de hoppades på dig, och vordo icke till skam.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Men jag är en matk, och icke menniska; menniskors gabberi, och folks föraktelse.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Alle de som mig se, bespotta mig, gapa upp med munnen, och rista hufvudet:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Han klage det Herranom; han hjelpe honom ut, och undsätte honom, om han hafver lust till honom.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Ty du hafver dragit mig utu mitt moderlif; och vast min tröst, då jag än vid mine moders bröst låg.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
På dig är jag kastad utaf moderlifvet; du äst min Gud, allt ifrå mine moders lif.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Var icke långt ifrå mig; ty ångest är hardt när; ty här är ingen hjelpare.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Store stutar hafva belagt mig; fete oxar hafva omhvärft mig.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
De uppgapa med sin mun emot mig, såsom ett glupande och rytande lejon.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Jag är utgjuten såsom vatten; all min ben hafva skiljts åt; mitt hjerta i mitt lif är såsom ett smält vax.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Mina krafter äro borttorkade, såsom ett stycke af en potto; och min tunga lådar vid min gom, och du lägger mig uti dödsens stoft.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Ty hundar hafva kringhvärft mig, och de ondas rote hafver ställt sig omkring mig; mina händer och fötter hafva de genomborrat.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Jag måtte tälja all min ben; men de skåda och se sin lust på mig.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
De byta min kläder emellan sig, och kasta lott om min klädnad.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Men du, Herre, var icke fjerran; min starkhet, skynda dig till att hjelpa mig.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Fria mina själ ifrå svärdet, mina ensamma ifrå hundarna.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Hjelp mig utu lejonens mun, och fria mig ifrån enhörningarna.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Jag vill predika ditt Namn minom brödrom; jag vill prisa dig i församlingene.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Lofver Herran, I som frukten honom; honom äre all Jacobs säd, och honom vörde all Israels säd.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Ty han hafver icke föraktat eller försmått dens fattiga eländhet; och icke förskylt sitt ansigte för honom; och då han ropade till honom, hörde han det.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Dig vill jag prisa, uti den stora församlingene; jag vill betala mitt löfte inför dem som frukta honom.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
De elände skola äta, att de mätte varda; och de som efter Herran fråga, skola prisa honom; edart hjerta skall lefva evinnerliga.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Tänke derpå alla verldenes ändar, och omvände sig till Herran; och alla Hedningars slägter tillbedje för honom.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Herren hafver ett rike, och han råder ibland Hedningarna.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Alle fete på jordene skola äta, och tillbedja; för honom skola knäböja alle de som i stoft ligga, och de der med bekymmer lefva.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Han skall få ena säd, den honom tjenar; om Herran skall man förkunna intill barnabarn.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
De skola, komma och predika hans rättfärdighet de folke, som födas skall, att han det gör.
