Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Al Músico principal, sobre Ajeleth-sahar: Salmo de David. DIOS mío, Dios mío, ¿por qué me has dejado? ¿[por qué] estás lejos de mi salud, y de las palabras de mi clamor?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Dios mío, clamo de día, y no oyes; y de noche, y no hay para mí silencio.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Tú empero eres santo, tú que habitas [entre] las alabanzas de Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
En ti esperaron nuestros padres: esperaron, y tú los libraste.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Clamaron á ti, y fueron librados: esperaron en ti, y no se avergonzaron.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Mas yo soy gusano, y no hombre; oprobio de los hombres, y desecho del pueblo.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Todos los que me ven, escarnecen de mí; estiran los labios, menean la cabeza, [diciendo]:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Remítese á Jehová, líbrelo; sálvele, puesto que en él se complacía.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Empero tú eres el que me sacó del vientre, el que me haces esperar [desde que estaba] á los pechos de mi madre.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Sobre ti fuí echado desde la matriz: desde el vientre de mi madre, tú eres mi Dios.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
No te alejes de mí, porque la angustia está cerca; porque no hay quien ayude.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Hanme rodeado muchos toros; fuertes toros de Basán me han cercado.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Abrieron sobre mí su boca, [como] león rapante y rugiente.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Heme escurrido como aguas, y todos mis huesos se descoyuntaron: mi corazón fué como cera, desliéndose en medio de mis entrañas.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Secóse como un tiesto mi vigor, y mi lengua se pegó á mi paladar; y me has puesto en el polvo de la muerte.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Porque perros me han rodeado, hame cercado cuadrilla de malignos: horadaron mis manos y mis pies.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Contar puedo todos mis huesos; ellos miran, considéranme.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Partieron entre sí mis vestidos, y sobre mi ropa echaron suertes.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Mas tú, Jehová, no te alejes; fortaleza mía, apresúrate para mi ayuda.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Libra de la espada mi alma; del poder del perro mi única.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Sálvame de la boca del león, y óyeme [librándome] de los cuernos de los unicornios.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Anunciaré tu nombre á mis hermanos: en medio de la congregación te alabaré.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Los que teméis á Jehová, alabadle; glorificadle, simiente toda de Jacob; y temed de él, vosotros, simiente toda de Israel.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Porque no menospreció ni abominó la aflicción del pobre, ni de él escondió su rostro; sino que cuando clamó á él, oyóle.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
De ti será mi alabanza en la grande congregación; mis votos pagaré delante de los que le temen.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Comerán los pobres, y serán saciados: alabarán á Jehová los que le buscan: vivirá vuestro corazón para siempre.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Acordarse han, y volveránse á Jehová todos los términos de la tierra; y se humillarán delante de ti todas las familias de las gentes.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Porque de Jehová es el reino; y él se enseñoreará de las gentes.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Comerán y adorarán todos los poderosos de la tierra: postraránse delante de él todos los que descienden al polvo, si bien ninguno puede conservar la vida á su propia alma.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
La posteridad le servirá; será ella contada por una generación de Jehová.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Vendrán, y anunciarán al pueblo que naciere, su justicia que él hizo.
