Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Para el director del coro. Con la melodía de “La cierva del amanecer”. Un salmo de David. Dios mío, Dios mío, ¿Por qué me has abandonado? ¿Por qué estás tan lejos cuando clamo a ti pidiendo ayuda?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Dios mío, cada día lloro y clamo a ti, pero no me respondes. En la noche también, pero no concilio el descanso.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Sin embargo, eres santo, y las alabanzas de Israel son tu trono.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Nuestros antepasados confiaron en ti. Confiaron y tú los rescataste.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Clamaron por tu ayuda, y fueron salvos. Confiaron en ti y no fueron derrotados.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Pero yo soy un gusano, no un hombre, despreciado y ridiculizado por todos.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
La gente que me ve se burla de mí. Se ríen y agitan sus cabezas diciendo:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
“Él confía en el Señor—¡Bueno, entonces deja que el Señor lo salve! ¡Si el Señor es tan buen amigo, deja que el Señor lo rescate!”
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Sin embargo, me trajiste a salvo desde mi nacimiento, y me guiaste para confiar en ti desde el seno de mi madre.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Confié en ti desde el nacimiento; desde el momento en que fui dado a luz tú fuiste mi Dios.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
No te distancies de mí, porque los problemas siempre están cerca y no hay nadie más que pueda ayudarme.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Los enemigos me rodean como una manada de toros; fuertes toros de Basán me han acorralado.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Como leones rugientes desgarrando a sus presas abren la boca contra mí.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Siento que soy vertido como agua. Me desplomo como si todos mis huesos se hubieran aflojado. Mi corazón es como cera que se derrite dentro de mí.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Mi fuerza se ha secado como un trozo de arcilla rota. Mi lengua se está pegando al techo de mi boca. Me entierras como si ya estuviera muerto.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Los hombres malvados me rodean como una manada de perros. Han perforado mis manos y mis pies.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Estoy tan delgado que puedo contar todos mis huesos. La gente me mira y se alegra de ello.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Reparten mis ropas entre ellos. Compiten lanzando dados para quedarse con mi ropa.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Pero tú, Señor, nos estés lejos de mí. Tú eres mi fuerza, ¡Ven! ¡Ayúdame!
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
¡Sálvame de morir a espada! ¡Libra mi vida de los perros, pues es la única que tengo!
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
¡Sálvame de la boca del león y de los feroces toros!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Le contaré a mi pueblo todas las maravillosas cosas que has hecho; en medio de la congregación te alabaré.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Alaben al Señor, ¡Todos los que lo adoran! ¡Hónrelo cada descendiente de Jacob! ¡Témale cada descendiente de Israel!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Porque Él no ridiculizo ni menospreció el sufrimiento del pobre; no se ha apartado de ellos, ha escuchado sus clamores pidiendo ayuda.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Eres el objeto de mi alabanza en la gran asamblea. Cumpliré mis promesas ante los que te adoran.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Los pobres comerán, y serán satisfechos. Todos los que vengan al Señor lo alabarán ¡Ojalá todos vivan para siempre!
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Todos en el mundo entero se arrepentirán y volverán al Señor; todas las naciones adorarán antes de ti.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Porque el poder real le pertenece al Señor; Es el único que gobierna sobre las naciones.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Todos los que prosperan vienen a festejar y adorar. Inclínense ante Él todos los que están destinados a la tumba, porque no pueden mantenerse vivos.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Nuestros descendientes le servirán; le hablarán a la siguiente generación sobre el Señor.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
¡Vendrán y le contarán a aquellos que están aún por nacer cuán bueno es el Señor, y todo lo que ha hecho!
