Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Načelniku godbe o prvi zarji; psalm Davidov. Bog moj mogočni, Bog moj mogočni, zakaj si me zapustil? daleč od blaginje moje, od stoka mojega besed?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Bog moj, zakaj me ne uslišiš, ko te kličem podnevi? in ponoči ni mi pokoja.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Saj si vendar svet, stanoviten, popolna hvala Izraelova.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Tebi so zaupali očetje naši; zaupali so, in osvobodil si jih.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
K tebi so vpili, in oteti so bili, v té so zaupali in ni jih bilo sram.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Jaz pa sem črv, in ne mož; sramota ljudém in zaničevanje ljudstvu.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Vsi, ki me vidijo, namrdavajo se mi; režé se, glavó majó:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
H Gospodu pribega, reši ga naj; otmè ga naj, ker ima veselje nad njim.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Saj ti si, ki si me potegnil iz materinega telesa, storil si, da sem brez skrbi živel na prsih matere svoje.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
K tebi sem bil zagnan od rojstva, od telesa matere moje bodi Bog moj mogočni.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Ne bivaj daleč od mene, ko je blizu stiska, ko ni pomočnika.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Obdajajo me junci mnogi, krepki junci Bazanski obsipljejo me.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Žrelo svoje odpirajo zoper mene, kakor lev zgrabljiv in rujoveč.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Kakor voda se razlivam, in vse kosti moje se razklepajo; srce moje je podobno vosku, taja se v osrčji mojem.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Moja moč je suha kakor čepinja, in jezik moj se prijemlje neba mojega, in devaš me v smrtni prah.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Ker obdali so me psi; hudobnikov krdela so me obsula; prebodli so moje roke in noge moje.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Seštel bi lahko vse svoje kosti; oni gledajo, ozirajo se v mé.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Oblačila moja delé med seboj, in za suknjo mojo mečejo kocko.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Ti torej, Gospod, ne bivaj daleč, krepost moja, hiti na pomoč mojo.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Otmi meča dušo mojo, psa edino mojo.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Reši me žrela levovega, in rogov samorogov, uslišavši me.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Ime tvoje bodem oznanjal bratom svojim; sredi zbora bodem te hvalil:
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Vi, ki se bojite Gospoda, hvalite ga; vse seme Jakobovo hvali ga; in boj se ga vse seme Izraelovo.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Ker ne zameta in ne zaničuje siromaštva siromakovega, in pred njim ne skriva obličja svojega; temuč ko vpije do njega, usliši ga.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
O dobrotah tvojih bode hvala moja v zboru velikem; obljube svoje bodem opravljal v pričo njih, ki se ga bojé.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Jedli bodejo krotki in nasitili se; hvalili bodejo Gospoda, kateri ga iščejo; srce vaše bode živelo vekomaj.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Spomnijo se in povrnejo se h Gospodu vse meje zemlje, in priklonijo se pred teboj vse družine narodov.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Ker Gospodovo je kraljestvo samo, in gospostvo ima nad narodi.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Jedli bodo in priklanjali se vsi zemlje bogatini; pred njim bodejo padali, katerikoli pojdejo dol v prah; kateri ni ohranil duše svoje v življenji.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Teh seme bode ga čestilo, prištevalo se bode Gospodu vsak čas.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Prihajali bodo in oznanjali pravico njegovo ljudstvu, ki se rodi, da je pravičen.
