Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Salmo de Davi para o regente, como em “cerva da manhã”: Deus meu, Deus meu, por que me desamparaste? Longe [estás] de meu livramento [e] das palavras de meu gemido.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Deus meu, eu clamo de dia, e tu não me respondes; também [clamo] de noite, e não tenho sossego.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Porém tu és Santo, que habitas [nos] louvores de Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Nossos pais confiaram em ti; eles confiaram, e tu os livraste.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Eles clamaram a ti, e escaparam [do perigo]; eles confiaram em ti, e não foram envergonhados.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Mas eu sou um verme, e não um homem; [sou] humilhado pelos homens, e desprezado pelo povo.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Todos os que me veem zombam de mim; abrem os lábios [e] sacodem a cabeça, [dizendo]:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Ele confiou no “SENHOR”; [agora] que ele o salve e o liberte; pois se agrada nele.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Tu és o que me tiraste do ventre; [e] o que me deu segurança, [estando eu] junto aos seios de minha mãe.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Eu fui lançado sobre ti desde [que saí d] o útero; desde o ventre de minha mãe tu [és] meu Deus.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Não fiques longe de mim, porque a minha angústia está perto; pois não há quem [me] ajude.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Muitos touros me cercaram; fortes de Basã me rodearam.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Abriram contra mim suas bocas, [como] leão que despedaça e ruge.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Eu me derramei como água, e todos os meus ossos se soltaram uns dos outros; meu coração é como cera, [e] se derreteu por entre meus órgãos.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Minha força se secou como um caco de barro, e minha língua está grudada no céu da boca; e tu me pões no pó da morte;
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Porque cães ficaram ao meu redor; uma multidão de malfeitores me cercou; perfuraram minhas mãos e meus pés.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Eu poderia contar todos os meus ossos; eles estão [me] olhando, e prestando atenção em mim.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Eles repartem entre si minhas roupas; e sobre minha vestimenta eles lançam sortes.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Porém tu, SENHOR, não fiques longe; força minha, apressa-te para me socorrer.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Livra minha alma da espada; [e] minha vida da violência do cão.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Salva-me da boca do leão; e responde-me dos chifres dos touros selvagens.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
[Então] eu contarei teu nome a meus irmãos; no meio da congregação eu te louvarei.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Vós que temeis ao SENHOR, louvai a ele! E vós, de toda a semente de Jacó, glorificai a ele! Prestai culto a ele, vós de toda a semente de Israel.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Porque ele não desprezou nem abominou a aflição do aflito, nem escondeu seu rosto dele; mas sim, quando [o aflito] clamou, ele [o] ouviu.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Meu louvor será para ti na grande congregação; eu pagarei meus juramentos perante os que o temem.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Os humilhados comerão, e ficarão fartos; louvarão ao SENHOR aqueles que o buscam; vosso coração viverá para sempre.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Todos os extremos da terra se lembrarão [disso], e se converterão ao SENHOR; e todas as gerações das nações adorarão diante de ti.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Porque o reino [pertence] ao SENHOR; e ele governa sobre as nações.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Todos os ricos da terra comerão e adorarão, [e] perante o rosto dele se prostrarão todos os que descem ao pó, e [que] não podem manter viva sua alma.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
A descendência o servirá; ela será contada ao Senhor, para a geração [seguinte].
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Chegarão, e anunciarão a justiça dele ao povo que nascer, porque ele [assim] fez.
