Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Meu Deus, meu Deus, porque me desamparaste? porque te alongas do meu auxilio e das palavras do meu bramido?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Meu Deus, eu clamo de dia, e tu não me ouves; de noite, e não tenho socego.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Porém tu és Sancto, o que habitas entre os louvores d'Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Em ti confiaram nossos paes; confiaram, e tu os livraste.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
A ti clamaram e escaparam; em ti confiaram, e não foram confundidos.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Mas eu sou verme, e não homem, opprobrio dos homens e desprezado do povo.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Todos os que vêem zombam de mim, arreganham os beiços e meneiam a cabeça, dizendo:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Confiou no Senhor, que o livre; livre-o, pois n'elle tem prazer.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Mas tu és o que me tiraste do ventre: fizeste-me esperar, estando aos peitos de minha mãe.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Sobre ti fui lançado desde a madre; tu és o meu Deus desde o ventre de minha mãe.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Não te alongues de mim, pois a angustia está perto, e não ha quem ajude.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Muitos toiros me cercaram; fortes toiros de Bazan me rodearam.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Abriram contra mim suas boccas, como um leão que despedaça e que ruge.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Como agua me derramei, e todos os meus ossos se desconjuntaram: o meu coração é como cera, derreteu-se no meio das minhas entranhas.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
A minha força se seccou como um caco, e a lingua se me pega ao paladar: e me pozeste no pó da morte.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Pois me rodearam cães: o ajuntamento de malfeitores me cercou, traspassaram-me as mãos e os pés.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Poderia contar todos os meus ossos: elles o vêem e me contemplam.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Repartem entre si os meus vestidos, e lançam sortes sobre a minha tunica.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Mas tu, Senhor, não te alongues de mim: força minha, apressa-te em soccorrer-me.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Livra-me a minha alma da espada, e a minha predilecta da força do cão.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Salva-me da bocca do leão, sim, ouviste-me, desde as pontas dos unicornios.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Então declararei o teu nome aos meus irmãos: louvar-te-hei no meio da congregação.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Vós, que temeis ao Senhor, louvae-o; todos vós, semente de Jacob, glorificae-o; e temei-o todos vós, semente d'Israel.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Porque não desprezou nem abominou a afflicção do afflicto, nem escondeu d'elle o seu rosto; antes, quando elle clamou, o ouviu.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
O meu louvor virá de ti na grande congregação: pagarei os meus votos perante os que o temem.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Os mansos comerão e se fartarão; louvarão ao Senhor os que o buscam: o vosso coração viverá eternamente.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Todos os limites da terra se lembrarão, e se converterão ao Senhor: e todas as gerações das nações adorarão perante a tua face.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Porque o reino é do Senhor, e elle domina entre as nações.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Todos os que na terra são gordos comerão e adorarão, e todos os que descem ao pó se prostrarão perante elle: e ninguem poderá reter viva a sua alma.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Uma semente o servirá: será contada ao Senhor de geração em geração.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Chegarão e annunciarão a sua justiça ao povo que nascer, porquanto elle o fez.
