Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Til songmeisteren etter «Morgonraudens hind»; ein salme av David. Min Gud, min Gud, kvi hev du forlate meg? Dei ord eg skrik ut, er langt burte frå mi frelsa.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Min Gud! eg ropar um dagen, og du svarar meg ikkje, og um natti, og eg fær ikkje tegja.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Og du er då heilag, du som bur yver Israels lovsongar.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
På deg leit våre feder; dei leit på deg, og du frelste deim.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Til deg ropa dei og slapp undan; på deg leit dei og vart ikkje til skammar.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Men eg er ein makk og ikkje ein mann, ei spott for menneskje og vanvyrd av folk.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Alle som ser meg, spottar meg, rengjer munnen og rister på hovudet og segjer:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
«Legg det på Herren! han frelse honom, han berge honom, sidan han hev hugnad i honom!»
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Ja, du er den som drog meg fram frå morslivet, som let meg kvila trygt ved morsbrjostet.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
På deg er eg kasta frå morslivet, frå morsfanget er du min Gud.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Ver ikkje langt burte frå meg! for trengsla er nær, for det finst ingen hjelpar.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Sterke uksar ringar meg inne, Basans stutar kringset meg.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Dei spilar upp sitt gap imot meg, som ei flengjande og burande løva.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Eg er runnen ut som vatn, og alle mine bein skilst frå kvarandre; mitt hjarta hev vorte voks, smolte inst i mitt liv.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Mi kraft er uppturka som eit krusbrot, mi tunga kleimer seg til min gom, og du legg meg ned i daudens dust.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For hundar hev sanka seg um meg, ein hop av illmenne kringsett meg; dei hev gjenombora mine hender og mine føter.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Eg kann telja alle mine bein; dei skodar til, dei ser på meg med lyst.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Dei skifte mine klæde millom seg og kasta lut um min kjole.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Men du, Herre, ver ikkje langt burte, du min styrke, skunda deg å hjelpa meg!
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Fria mi sjæl frå sverdet, mi einaste frå hundevald!
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Frels meg frå løvegap, og frå villukse-horn - du bønhøyrer meg!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Eg vil forkynna ditt namn for mine brør, midt i ålmugen vil eg lova deg.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
De som ottast Herren, lova honom, all Jakobs ætt, æra honom, og hav age for honom, all Israels ætt!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
For han hev ikkje vanvyrdt og ikkje stygst ved ein armings armodsdom, og ikkje løynt si åsyn for honom; men då han ropa til honom, høyrde han.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Frå deg kjem min lovsong i ein stor ålmuge; eg vil avgjera mine lovnader for deira augo som ottast honom.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Dei audmjuke skal eta og verta mette; dei som søkjer Herren, skal lova honom. Dykkar hjarta live til æveleg tid!
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Alle endarne av jordi skal koma det i hug og venda um til Herren, og alle heidninge-ætter skal tilbeda for di åsyn.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For riket høyrer Herren til, og han råder yver alle hedningarne.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Alle rikmenner på jordi skal eta og tilbeda; for hans åsyn skal dei bøygja kne, alle dei som stig ned i dusti, og den som ikkje kann halda si sjæl i live.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Etterkomarar skal tena honom; det skal verta fortalt um Herren til den komande ætt.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Dei skal koma og forkynna hans rettferd for det folk som vert født, at han hev gjort det.
