Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Til sangmesteren; efter "Morgenrødens hind"; en salme av David. Min Gud! Min Gud! Hvorfor har du forlatt mig? Langt borte fra min frelse er min klages ord.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Min Gud! Jeg roper om dagen, og du svarer ikke, og om natten, og jeg får ikke tie.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Og du er dog hellig, du som troner over Israels lovsanger.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Til dig satte våre fedre sin lit; de satte sin lit til dig, og du utfridde dem.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Til dig ropte de, og de blev reddet; til dig satte de sin lit, og de blev ikke til skamme.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Men jeg er en orm og ikke en mann, menneskers spott og folks forakt.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Alle de som ser mig, spotter mig, vrenger munnen, ryster på hodet og sier:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Sett din vei i Herrens hånd! Han skal redde ham, han skal utfri ham, siden han har behag i ham.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Ja, du er den som drog mig frem av mors liv, som lot mig hvile trygt ved min mors bryst.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
På dig er jeg kastet fra mors liv; fra min mors skjød er du min Gud.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Vær ikke langt borte fra mig! for trengselen er nær, og det er ingen hjelper.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Sterke okser omringer mig, Basans okser kringsetter mig.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
De spiler op sin munn imot mig som en sønderrivende og brølende løve.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Jeg er utøst som vann, og alle mine ben skiller sig at; mitt hjerte er som voks, smeltet midt i mitt liv.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Min kraft er optørket som et potteskår, og min tunge henger fast ved mine gommer, og i dødens støv legger du mig.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For hunder omringer mig, de ondes hop kringsetter mig; de har gjennemboret mine hender og mine føtter.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Jeg kan telle alle mine ben; de ser til, de ser på mig med lyst.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
De deler mine klær mellem sig og kaster lodd om min kjortel.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Men du? Herre, vær ikke langt borte, du min styrke, skynd dig å hjelpe mig!
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Redd min sjel fra sverdet, mitt eneste fra hunders vold!
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Frels mig fra løvens gap, og fra villoksenes horn - du bønnhører mig!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Jeg vil kunngjøre ditt navn for mine brødre, midt i menigheten vil jeg love dig.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
I som frykter Herren, lov ham, all Jakobs ætt, ær ham, og frykt for ham, all Israels ætt!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
For han har ikke foraktet og ikke avskydd den elendiges elendighet og ikke skjult sitt åsyn for ham; men da han ropte til ham, hørte han.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Fra dig utgår min pris i en stor forsamling; mine løfter vil jeg holde for deres øine som frykter ham.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
De saktmodige skal ete og bli mette; de som søker Herren, skal love ham; eders hjerte leve til evig tid!
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Alle jordens ender skal komme det i hu og vende om til Herren, og alle folkenes slekter skal tilbede for ditt åsyn.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For riket hører Herren til, og han hersker over folkene.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Alle jordens rikmenn skal ete og tilbede; for hans åsyn skal alle de bøie sig som stiger ned i støvet, og den som ikke kan holde sin sjel i live.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Efterkommerne skal tjene ham, der skal fortelles om Herren til efterslekten.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
De skal komme og kunngjøre hans rettferdighet for det folk som blir født, at han har gjort det.
