Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
in finem pro adsumptione matutina psalmus David Deus Deus meus respice me quare me dereliquisti longe a salute mea verba delictorum meorum
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Deus meus clamabo per diem et non exaudies et nocte et non ad insipientiam mihi
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
tu autem in sancto habitas Laus Israhel
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
in te speraverunt patres nostri speraverunt et liberasti eos
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
ad te clamaverunt et salvi facti sunt in te speraverunt et non sunt confusi
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
ego autem sum vermis et non homo obprobrium hominum et abiectio plebis
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
omnes videntes me deriserunt me locuti sunt labiis moverunt caput
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
speravit in Domino eripiat eum salvum faciat eum quoniam vult eum
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
quoniam tu es qui extraxisti me de ventre spes mea ab uberibus matris meae
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
in te proiectus sum ex utero de ventre matris meae Deus meus es tu
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
ne discesseris a me quoniam tribulatio proxima est quoniam non est qui adiuvet
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
circumdederunt me vituli multi tauri pingues obsederunt me
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
aperuerunt super me os suum sicut leo rapiens et rugiens
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
sicut aqua effusus sum et dispersa sunt universa ossa mea factum est cor meum tamquam cera liquescens in medio ventris mei
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
aruit tamquam testa virtus mea et lingua mea adhesit faucibus meis et in limum mortis deduxisti me
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
quoniam circumdederunt me canes multi concilium malignantium obsedit me foderunt manus meas et pedes meos
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
dinumeraverunt omnia ossa mea ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
diviserunt sibi vestimenta mea et super vestem meam miserunt sortem
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
tu autem Domine ne elongaveris auxilium tuum ad defensionem meam conspice
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
erue a framea animam meam et de manu canis unicam meam
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
salva me ex ore leonis et a cornibus unicornium humilitatem meam
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
narrabo nomen tuum fratribus meis in media ecclesia laudabo te
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
qui timetis Dominum laudate eum universum semen Iacob magnificate eum
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
timeat eum omne semen Israhel quoniam non sprevit neque dispexit deprecationem pauperis nec avertit faciem suam a me et cum clamarem ad eum exaudivit me
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
apud te laus mea in ecclesia magna vota mea reddam in conspectu timentium eum
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
edent pauperes et saturabuntur et laudabunt Dominum qui requirunt eum vivent corda eorum in saeculum saeculi
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
reminiscentur et convertentur ad Dominum universi fines terrae et adorabunt in conspectu eius universae familiae gentium
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
quoniam Dei est regnum et ipse dominabitur gentium
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
manducaverunt et adoraverunt omnes pingues terrae in conspectu eius cadent omnes qui descendunt in terram
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
et anima mea illi vivet et semen meum serviet ipsi
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
adnuntiabitur Domino generatio ventura et adnuntiabunt iustitiam eius populo qui nascetur quem fecit Dominus
