Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Psalmus David, in finem pro susceptione matutina. Deus Deus meus respice in me: quare me dereliquisti? longe a salute mea verba delictorum meorum.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Deus meus clamabo per diem, et non exaudies: et nocte, et non ad insipientiam mihi.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Tu autem in sancto habitas, Laus Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
In te speraverunt patres nostri: speraverunt, et liberasti eos.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Ad te clamaverunt, et salvi facti sunt: in te speraverunt, et non sunt confusi.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Ego autem sum vermis, et non homo: opprobrium hominum, et abiectio plebis.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Omnes videntes me, deriserunt me: locuti sunt labiis, et moverunt caput.
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Speravit in Domino, eripiat eum: salvum faciat eum, quoniam vult eum.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Quoniam tu es, qui extraxisti me de ventre: spes mea ab uberibus matris meae.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
In te proiectus sum ex utero: de ventre matris meae Deus meus es tu,
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
ne discesseris a me: Quoniam tribulatio proxima est: quoniam non est qui adiuvet.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Circumdederunt me vituli multi: tauri pingues obsederunt me.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Aperuerunt super me os suum, sicut leo rapiens et rugiens.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Sicut aqua effusus sum: et dispersa sunt omnia ossa mea. Factum est cor meum tamquam cera liquescens in medio ventris mei.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Aruit tamquam testa virtus mea, et lingua mea adhaesit faucibus meis: et in pulverem mortis deduxisti me.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Quoniam circumdederunt me canes multi: concilium malignantium obsedit me. Foderunt manus meas et pedes meos:
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
dinumeraverunt omnia ossa mea. Ipsi vero consideraverunt et inspexerunt me:
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Tu autem Domine ne elongaveris auxilium tuum a me: ad defensionem meam conspice.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Erue a framea Deus animam meam: et de manu canis unicam meam:
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Salva me ex ore leonis: et a cornibus unicornium humilitatem meam.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Narrabo nomen tuum fratribus meis: in medio ecclesiae laudabo te.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Qui timetis Dominum laudate eum: universum semen Iacob glorificate eum:
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Timeat eum omne semen Israel: quoniam non sprevit, neque despexit deprecationem pauperis: Nec avertit faciem suam a me: et cum clamarem ad eum exaudivit me.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Apud te laus mea in ecclesia magna: vota mea reddam in conspectu timentium eum.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Edent pauperes, et saturabuntur: et laudabunt Dominum qui requirunt eum: vivent corda eorum in saeculum saeculi.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Reminiscentur et convertentur ad Dominum universi fines terrae: Et adorabunt in conspectu eius universae familiae Gentium.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Quoniam Domini est regnum: et ipse dominabitur Gentium.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Manducaverunt et adoraverunt omnes pingues terrae: in conspectu eius cadent omnes qui descendunt in terram.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Et anima mea illi vivet: et semen meum serviet ipsi.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Annunciabitur Domino generatio ventura: et annunciabunt caeli iustitiam eius populo qui nascetur, quem fecit Dominus.
