Zsoltárok 22

1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Al maestro del coro. Sull'aria: «Cerva dell'aurora». Salmo. Di Davide. «Dio mio, Dio mio, perché mi hai abbandonato? Tu sei lontano dalla mia salvezza»: sono le parole del mio lamento.

2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Dio mio, invoco di giorno e non rispondi, grido di notte e non trovo riposo.

3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Eppure tu abiti la santa dimora, tu, lode di Israele.

4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

In te hanno sperato i nostri padri, hanno sperato e tu li hai liberati;

5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

a te gridarono e furono salvati, sperando in te non rimasero delusi.

6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

Ma io sono verme, non uomo, infamia degli uomini, rifiuto del mio popolo.

7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Mi scherniscono quelli che mi vedono, storcono le labbra, scuotono il capo:

8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

«Si è affidato al Signore, lui lo scampi; lo liberi, se è suo amico».

9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

Sei tu che mi hai tratto dal grembo, mi hai fatto riposare sul petto di mia madre.

10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Al mio nascere tu mi hai raccolto, dal grembo di mia madre sei tu il mio Dio.

11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Da me non stare lontano, poiché l'angoscia è vicina e nessuno mi aiuta.

12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Mi circondano tori numerosi, mi assediano tori di Basan.

13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

Spalancano contro di me la loro bocca come leone che sbrana e ruggisce.

14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Come acqua sono versato, sono slogate tutte le mie ossa. Il mio cuore è come cera, si fonde in mezzo alle mie viscere.

15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

E' arido come un coccio il mio palato, la mia lingua si è incollata alla gola, su polvere di morte mi hai deposto.

16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Un branco di cani mi circonda, mi assedia una banda di malvagi; hanno forato le mie mani e i miei piedi,

17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

posso contare tutte le mie ossa. Essi mi guardano, mi osservano:

18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

si dividono le mie vesti, sul mio vestito gettano la sorte.

19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

Ma tu, Signore, non stare lontano, mia forza, accorri in mio aiuto.

20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Scampami dalla spada, dalle unghie del cane la mia vita.

21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

Salvami dalla bocca del leone e dalle corna dei bufali.

22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

Annunzierò il tuo nome ai miei fratelli, ti loderò in mezzo all'assemblea.

23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

Lodate il Signore, voi che lo temete, gli dia gloria la stirpe di Giacobbe, lo tema tutta la stirpe di Israele;

24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

perché egli non ha disprezzato né sdegnato l'afflizione del misero, non gli ha nascosto il suo volto, ma, al suo grido d'aiuto, lo ha esaudito.

25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

Sei tu la mia lode nella grande assemblea, scioglierò i miei voti davanti ai suoi fedeli.

26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

I poveri mangeranno e saranno saziati, loderanno il Signore quanti lo cercano: «Viva il loro cuore per sempre».

27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

Ricorderanno e torneranno al Signore tutti i confini della terra, si prostreranno davanti a lui tutte le famiglie dei popoli.

28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

Poiché il regno è del Signore, egli domina su tutte le nazioni.

29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

A lui solo si prostreranno quanti dormono sotto terra, davanti a lui si curveranno quanti discendono nella polvere. E io vivrò per lui,

30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

lo servirà la mia discendenza. Si parlerà del Signore alla generazione che viene;

31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!

annunzieranno la sua giustizia; al popolo che nascerà diranno: «Ecco l'opera del Signore!».