Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Diosko, Diosko apay a binaybay-annak? Apay nga adayuka unay manipud iti panangisalakanmo kaniak ken adayuka manipud kadagiti sasao ti panagasugko?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
O Diosko, umawagak iti tenga iti aldaw, ngem saanka a sumungbat, ken iti rabii ket saanak nga agulimek!
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Ngem nasantoanka latta, agtugawka a kas ari nga addaan panangidaydayaw ti Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Nagtalek kenka dagiti kapuonanmi; nagtalekda kenka, ken inispalmo ida.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Immasugda kenka ket naispalda. Nagtalekda kenka ket saanda a naupay.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Ngem maysaak nga igges ket saan a tao, nakababainak iti sangkataoan ken inum-umsidak dagiti tattao.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Uy-uyawendak amin dagiti makakita kaniak; lalaisendak; iwingiwingda dagiti uloda kaniak.
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Kunkunada, “Agtaltalek isuna kenni Yahweh; bay-anyo nga ispalen ni Yahweh isuna. Bay-anyo nga ispalenna isuna, ta maragsakan isuna kenkuana.”
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Ta sika ti nangiyaon kaniak iti aanakan; pinagtaleknak kenka idi addaak kadagiti barukong ni inak.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Naipurruakak kenka manipud iti aanakan; sika ti Diosko idi pay addaak iti aanakan ti inak!
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Saanka koma nga adayu kaniak, ta asideg ti riribuk; awan iti siasinoman a tumulong.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Adu a toro iti manglawlawlaw kaniak; dagiti napipigsa a toro ti Bashan lawlawendak.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Ingangada iti kasta unay dagiti ngiwatda a maibusor kaniak a kasla ngumerngernger a leon a mangpirpirsay iti biktimana.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Naibukbukak a kas iti danum ken nagkalagsi amin dagiti tultulangko. Ti pusok ket kasla iti allid, marunrunaw daytoy kadagiti kaun-gak.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Namagaan ti pigsak a kasla iti maysa a damili; dimket ti dilak iti ngangawko. Impaiddanak iti tapuk ni patay.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Ta linawlawdak dagiti aso, linikmutdak iti bunggoy dagiti managdakdakes; tinudokda dagiti im-imak ken saksakak.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Mabilangko amin a tulangko. Kumitkitada ken matmatmatandak.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Pagbibingayanda dagiti pagan-anayko, pagbibinnunotanda dagiti kawesko.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Saanka koma nga umadayu, O Yahweh; pangngaasim ta partakam ti mangtulong kaniak, ti pigsak!
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Ispalem toy kararuak manipud iti kampilan, toy kakaisuna a biagko manipud kadagiti kuko dagiti narungsot nga aso. Isalakannak manipud iti ngiwat ti leon;
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Ispalennak manipud kadagiti sara dagiti narungsot a baka.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Iwaragawagkonto ti naganmo kadagiti kakabsatko; iti tengnga ti gimong idaydayawkanto.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Dakayo nga agbuteng kenni Yahweh, idaydayawyo isuna! Dakayo amin a kaputotan ni Jacob, dayawenyo isuna! Agtakderkayo a siaamak kenkuana, dakayo amin a kaputotan ti Israel!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Ta saanna nga inumsi wenno kinagura ti panagsagaba ti naparigat; saan nga inlemmeng ni Yahweh ti rupana manipud kenkuana; dinengngegna idi immawag kenkuana ti naparigatan.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Gapu kenka ti panagdayawko idiay dakkel a gimong; tungpalekto dagiti karkarik iti sangoanan dagiti agbuteng kenkuana.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Dagiti naidadanes ket mangan ken mapnekto; dagiti mangsapul kenni Yahweh ket idaydayawdanto isuna. Agbiag koma dagiti pusoyo iti agnanayon.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Malagipto amin dagiti tattao iti daga ket agsublidanto kenni Yahweh, agruknoyto iti sangoanam dagiti amin a pamilia dagiti nasion.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Ta kukua ni Yahweh ti pagarian; isuna ti mangituray kadagiti nasion.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Amin dagiti narang-ay a tattao iti daga ket agpadaya ken agdaydayawdanto; amin dagiti agpababa iti tapuk ket agruknoydanto kenkuana, dagiti saan a makabalin a mangpataginayon kadagiti bukodda a biag.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Agserbinto kenkuana ti kaputotan nga umay; ibagadanto iti sumaruno a kaputotan ti Apo.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Umaydanto ken ibagada ti kinalintegna; ibagadanto kadagiti tattao a saan pay a naiyanak dagiti naaramidanna!
