Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
A karmesternek. A Hajnal szarvasünője azerint. Zsoltár Dávidtól. Istenem, Istenem, miért hagytál el engem, távol vannak segítségemtől kiáltásom szavai?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Istenem, nappal hívlak és nem felelsz, s éjjel, és nincs számomra csillapulás.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Pedig te szent v agy. lakozol Izraél dicsérő dalai közt;
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
te benned bíztak őseink, bíztak és te kiszabadítottad őket.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem szégyenültek meg.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
De én féreg vagyok és nem férfi, emberek esúfja a népnek megvetettje.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Mind a kik 1átnak, gúnyolódtak rajtam, félrehúzzák az ajkat, fejet ráznak.
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Hárítsd az Örökkévalóra! Majd megszabadítja őt, megmenti, mert kedveli őt.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Igen is, te vagy az, a ki anyaméhből kivontál, biztatóm anyámnak emlőin;
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
te reád vettettem születéstől fogva, anyám méhétől fogva Istenem vagy.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Ne légy távol tőlem, mert közel a szorongatás, mert nincs, a ki segít.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Környékeztek engem tulkok, sokan, Básán bikái hekerítottek engem;
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
fölnyitották reám szájuhat, akár széttépő és ordító oroszlán.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Mint a. víz, öntettem ki, szétváltak mind a csontjaim; olyan lett szívem, mint a viasz, elolvadt belsőmben.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Kiszáradt mint cserép az erőm, nyelvem oda tapasztva szájkapcsaimhoz: halál porába fektetsz engemet.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Mert környékeztek engem ebek, gonosztevők hordája körülfogott engem, mint oroszlán, kezeimen és lábaimon;
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
megazámlálhatom mind a csontjaimat: ők tekintenek, néznek reám.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Szétosztják maguk közt ruháimat, és öltözetemre sorsot vetnek.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Te pedig, Örökkévaló, ne légy távol, én erősségem, segítségemre siess!
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Mentsd meg a kardtól lelkemet, ebnek hatalmától magános lelkemet.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Segíts meg engem oroszlán szájából és rémek szarvaitól – vajha meghallgatnál!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Hadd beszéljem el nevedet testvéreimnek, gyülekezet közepette dicsérlek téged.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Istenfélők ti, dícsérjétek őt, Jákób egész magzatja, tiszteljétek őt és remegjetek tőle, Izraél egész magzatja!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Mert nem vetette meg és nem utálta meg a nyomorúnak nyomorát és nem rejtette el arczát előle, és mikor fohászhodott hozzá, hallgatott rá.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Tőled való dicsérő dalom nagy gyülekezetben, fogadásaímat megfizetem azok előtt, kik őt félik.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Egyenek az alázatosak és lakjanak jól, dicsérjék az Örökkévalót, kik őt keresik éledjen fel szívetek mindétig!
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Megemlékeznek róla és megtérnek az Örökkévalóhoz mind a föld szélei, és leborulnak előtted mind a nemzetek családjai.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Mert az Örökkévalóé a. királyság, s ő uralkodik a nemzeteken.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Ettek és leborúltak mind a föld kövérjei; előtte letérdelnek mind a porba sülyedők, és a ki lelkét nem tartotta fönn.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Ivadék fogja őt szolgální, elbeszélnek majd az Lrról a nemzedékneh;
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
jönnek majd és hirdetik igazságát a születendő népnek, hogy ő cselekedte!
