Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Dem Vorsänger. Auf «Hindin der Morgenröte». Ein Psalm Davids. Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen? Du bist weit entfernt davon, mir zu helfen, zu hören auf die Worte meiner Klage!
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Mein Gott, ich rufe bei Tage, und du antwortest nicht, und auch des Nachts habe ich keine Ruhe.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Aber du, der Heilige, bleibst Israels Lobgesang!
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Auf dich haben unsre Väter vertraut, sie vertrauten auf dich, und du errettetest sie.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Zu dir riefen sie und entkamen, auf dich vertrauten sie und wurden nicht zuschanden.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Ich aber bin ein Wurm und kein Mensch, ein Spott der Leute und verachtet vom Volk.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Alle, die mich sehen, spotten meiner; sie sperren das Maul auf und schütteln den Kopf:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
«Er klage es dem HERRN, der möge ihn befreien; der soll ihn retten, er gefällt ihm ja!»
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Ja, du warst meine Stütze von Mutterleib an, meine Zuversicht schon an meiner Mutter Brust.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Auf dich war ich geworfen von Mutterschoß an, vom Leibe meiner Mutter her bist du mein Gott gewesen.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Sei nicht fern von mir! Denn Not ist nahe, und kein Retter ist da.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Es umringen mich große Stiere, mächtige Ochsen von Basan umzingeln mich;
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
sie sperren ihr Maul gegen mich auf, wie ein reißender und brüllender Löwe.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Ich bin ausgeschüttet wie Wasser, und alle meine Glieder sind ausgerenkt. Mein Herz ist geworden wie Wachs, zerschmolzen in meinem Innern.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Meine Kraft ist vertrocknet wie eine Scherbe, und meine Zunge klebt an meinem Gaumen, und du legst mich in des Todes Staub.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Denn Hunde umringen mich, eine Rotte von Übeltätern schließt mich ein; sie haben meine Hände und Füße durchgraben.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Ich kann alle meine Gebeine zählen; sie schauen her und sehen mich schadenfroh an.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Sie teilen meine Kleider unter sich und werfen das Los um mein Gewand!
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Du aber, o HERR, sei nicht fern; o meine Stärke, eile mir zu Hilfe!
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Errette meine Seele von dem Schwert, mich Einsamen von der Gewalt der Hunde!
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Errette mich aus dem Rachen des Löwen! Ja, von den Hörnern der Büffel hast du mich erhört!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
So will ich deinen Ruhm erzählen meinen Brüdern, inmitten der Gemeinde will ich dich preisen!
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Die ihr den HERRN fürchtet, lobet ihn! Ihr alle vom Samen Jakobs, ehret ihn; und scheue dich vor ihm, du ganzer Same Israels!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Denn er hat nicht verachtet noch verabscheut das Elend des Armen und hat sein Angesicht nicht vor ihm verborgen, und da er zu ihm schrie, erhörte er ihn.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Von dir handle mein Loblied in der großen Gemeinde; ich will meine Gelübde bezahlen vor denen, die ihn fürchten!
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Die Elenden sollen essen und satt werden; die den HERRN suchen, werden ihn preisen; euer Herz soll ewiglich leben!
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Es werden daran gedenken und sich zum HERRN bekehren alle Enden der Erde, und vor dir werden anbeten alle Geschlechter der Heiden.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Denn das Königreich gehört dem HERRN, und er ist Herrscher über die Nationen.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Es werden essen und anbeten alle Großen der Erde; vor ihm werden ihre Knie beugen alle, die in den Staub hinabfahren, und wer seine Seele nicht lebendig erhalten kann.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Ein Same wird ihm dienen, wird dem HERRN als Geschlecht zugezählt werden.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Sie werden kommen und seine Gerechtigkeit predigen dem Volk, das geboren wird, daß er es vollbracht hat.
