Zsoltárok 22

1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

Ein Psalm Davids, vorzusingen, von der Hindin, die frühe gejagt wird. Mein Gott, mein Gott, warum hast du mich verlassen? Ich heule, aber meine Hilfe ist ferne.

2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

Mein Gott, des Tages rufe ich, so antwortest du nicht; und des Nachts schweige ich auch nicht.

3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

Aber du bist heilig, der du wohnest unter dem Lob Israels.

4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.

Unsere Väter hofften auf dich, und da sie hofften, halfest du ihnen aus.

5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

Zu dir schrieen sie und wurden errettet; sie hofften auf dich und nicht zuschanden.

6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

Ich aber bin ein Wurm und kein Mensch, ein Spott der Leute und Verachtung des Volks.

7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

Alle, die mich sehen, spotten mein, sperren das Maul auf und schütteln den Kopf

8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!

Er klage es dem HERRN, der helfe ihm aus und errette ihn, hat er Lust zu ihm!

9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.

Denn du hast mich aus meiner Mutter Leibe gezogen; du warest meine Zuversicht, da ich, noch an meiner Mutter Brüsten war.

10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.

Auf dich bin ich geworfen aus Mutterleibe; du bist mein Gott von meiner Mutter Leib an.

11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

Sei nicht ferne von mir, denn Angst ist nahe; denn es ist hie kein Helfer.

12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

Große Farren haben mich umgeben, fette Ochsen haben mich umringet;

13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

ihren Rachen sperren sie auf wider mich wie ein brüllender und reißender Löwe.

14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.

Ich bin ausgeschüttet wie Wasser; alle meine Gebeine haben sich zertrennet; mein Herz ist in meinem Leibe wie zerschmolzen Wachs.

15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Meine Kräfte sind vertrocknet wie ein Scherben, und meine Zunge klebet an meinem Gaumen; und du legest mich in des Todes Staub.

16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

Denn Hunde haben mich umgeben, und der Bösen Rotte hat sich um mich gemacht; sie haben meine Hände und Füße durchgraben.

17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.

Ich möchte alle meine Beine zählen. Sie aber schauen und sehen ihre Lust an mir.

18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

Sie teilen meine Kleider unter sich und werfen das Los um mein Gewand.

19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.

Aber du, HERR, sei nicht ferne; meine Stärke, eile, mir zu helfen!

20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.

Errette meine Seele vom Schwert, meine Einsame von den Hunden!

21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

Hilf mir aus dem Rachen des Löwen und errette mich von den Einhörnern.

22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

Ich will deinen Namen predigen meinen Brüdern, ich will dich in der Gemeine rühmen.

23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!

Rühmet den HERRN, die ihr ihn fürchtet; es ehre ihn aller Same Jakobs, und vor ihm scheue sich aller Same Israels!

24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

Denn er hat nicht verachtet noch verschmähet das Elend des Armen und sein Antlitz vor ihm nicht verborgen, und da er zu ihm schrie hörete er's.

25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.

Dich will ich preisen in der großen Gemeine; ich will meine Gelübde bezahlen vor denen, die ihn fürchten.

26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!

Die Elenden sollen essen, daß sie satt werden, und die nach dem HERRN fragen, werden ihn preisen; euer Herz soll ewiglich leben.

27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.

Es werde gedacht aller Welt Ende, daß sie sich zum HERRN bekehren, und vor ihm anbeten alle Geschlechter der Heiden.

28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

Denn der HERR hat ein Reich, und er herrschet unter den Heiden.

29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

Alle Fetten auf Erden werden essen und anbeten; vor ihm werden Kniee beugen alle, die im Staube liegen, und die, so kümmerlich leben.

30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.

Er wird einen Samen haben, der ihm dienet; vom HERRN wird man verkündigen zu Kindeskind.

31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!