Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Au chef des chantres. Sur “Biche de l’aurore”. Psaume de David. Mon Dieu! Mon Dieu! Pourquoi m’as-tu abandonné, Et t’éloignes-tu sans me secourir, sans écouter mes plaintes?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Mon Dieu! Je crie le jour, et tu ne réponds pas; La nuit, et je n’ai point de repos.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Pourtant tu es le Saint, Tu sièges au milieu des louanges d’Israël.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
En toi se confiaient nos pères; Ils se confiaient, et tu les délivrais.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Ils criaient à toi, et ils étaient sauvés; Ils se confiaient en toi, et ils n’étaient point confus.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Et moi, je suis un ver et non un homme, L’opprobre des hommes et le méprisé du peuple.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Tous ceux qui me voient se moquent de moi, Ils ouvrent la bouche, secouent la tête:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Recommande-toi à l’Éternel! L’Éternel le sauvera, Il le délivrera, puisqu’il l’aime!
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Oui, tu m’as fait sortir du sein maternel, Tu m’as mis en sûreté sur les mamelles de ma mère;
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Dès le sein maternel j’ai été sous ta garde, Dès le ventre de ma mère tu as été mon Dieu.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Ne t’éloigne pas de moi quand la détresse est proche, Quand personne ne vient à mon secours!
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
De nombreux taureaux sont autour de moi, Des taureaux de Basan m’environnent.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Ils ouvrent contre moi leur gueule, Semblables au lion qui déchire et rugit.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Je suis comme de l’eau qui s’écoule, Et tous mes os se séparent; Mon cœur est comme de la cire, Il se fond dans mes entrailles.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Ma force se dessèche comme l’argile, Et ma langue s’attache à mon palais; Tu me réduis à la poussière de la mort.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Car des chiens m’environnent, Une bande de scélérats rôdent autour de moi, Ils ont percé mes mains et mes pieds.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Je pourrais compter tous mes os. Eux, ils observent, ils me regardent;
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Ils se partagent mes vêtements, Ils tirent au sort ma tunique.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Et toi, Éternel, ne t’éloigne pas! Toi qui es ma force, viens en hâte à mon secours!
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Protège mon âme contre le glaive, Ma vie contre le pouvoir des chiens!
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Sauve-moi de la gueule du lion, Délivre-moi des cornes du buffle!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Je publierai ton nom parmi mes frères, Je te célébrerai au milieu de l’assemblée.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Vous qui craignez l’Éternel, louez-le! Vous tous, postérité de Jacob, glorifiez-le! Tremblez devant lui, vous tous, postérité d’Israël!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Car il n’a ni mépris ni dédain pour les peines du misérable, Et il ne lui cache point sa face; Mais il l’écoute quand il crie à lui.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Tu seras dans la grande assemblée l’objet de mes louanges; J’accomplirai mes vœux en présence de ceux qui te craignent.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Les malheureux mangeront et se rassasieront, Ceux qui cherchent l’Éternel le célébreront. Que votre cœur vive à toujours!
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Toutes les extrémités de la terre penseront à l’Éternel et se tourneront vers lui; Toutes les familles des nations se prosterneront devant ta face.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Car à l’Éternel appartient le règne: Il domine sur les nations.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Tous les puissants de la terre mangeront et se prosterneront aussi; Devant lui s’inclineront tous ceux qui descendent dans la poussière, Ceux qui ne peuvent conserver leur vie.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
La postérité le servira; On parlera du Seigneur à la génération future.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Quand elle viendra, elle annoncera sa justice, Elle annoncera son œuvre au peuple nouveau-né.
