Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Au chef de musique. Sur Ajéleth-Hashakhar. Psaume de David. Mon Dieu! mon Dieu! pourquoi m’as-tu abandonné, [te tenant] loin de mon salut, – des paroles de mon rugissement?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Mon Dieu! je crie de jour, mais tu ne réponds point; et de nuit, et il n’y a point de repos pour moi.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Et toi, tu es saint, toi qui habites [au milieu des] louanges d’Israël.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Nos pères se sont confiés en toi; ils se sont confiés, et tu les as délivrés.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Ils ont crié vers toi, et ils ont été sauvés; ils se sont confiés en toi, et ils n’ont point été confus.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Mais moi, je suis un ver, et non point un homme; l’opprobre des hommes, et le méprisé du peuple.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Tous ceux qui me voient se moquent de moi; ils ouvrent la bouche, ils hochent la tête:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Il se confie à l’Éternel: qu’il le fasse échapper, qu’il le délivre, car il prend son plaisir en lui!
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Mais c’est toi qui m’as tiré du sein [qui m’a porté]; tu m’as donné confiance sur les mamelles de ma mère.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
C’est à toi que je fus remis dès la matrice; tu es mon Dieu dès le ventre de ma mère.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Ne te tiens pas loin de moi, car la détresse est proche, car il n’y a personne qui secoure.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Beaucoup de taureaux m’ont environné, des puissants de Basan m’ont entouré;
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Ils ouvrent leur gueule contre moi, comme un lion déchirant et rugissant.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Je suis répandu comme de l’eau, et tous mes os se déjoignent; mon cœur est comme de la cire, il est fondu au-dedans de mes entrailles.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Ma vigueur est desséchée comme un têt, et ma langue est attachée à mon palais; et tu m’as mis dans la poussière de la mort.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Car des chiens m’ont environné, une assemblée de méchants m’a entouré; ils ont percé mes mains et mes pieds;
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Je compterais tous mes os. Ils me contemplent, ils me regardent;
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Ils partagent entre eux mes vêtements, et sur ma robe ils jettent le sort.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Et toi, Éternel! ne te tiens pas loin; ma Force! hâte-toi de me secourir.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Délivre mon âme de l’épée, mon unique de la patte du chien.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Sauve-moi de la gueule du lion. Tu m’as répondu d’entre les cornes des buffles.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
J’annoncerai ton nom à mes frères, je te louerai au milieu de la congrégation.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Vous qui craignez l’Éternel, louez-le; toute la semence de Jacob, glorifiez-le; et révérez-le, vous, toute la semence d’Israël;
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Car il n’a pas méprisé ni rejeté l’affliction de l’affligé, et n’a point caché sa face de lui; mais, quand il a crié vers lui, il l’a écouté.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
De toi [vient] ma louange dans la grande congrégation. Je paierai mes vœux devant ceux qui le craignent.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Les débonnaires mangeront et seront rassasiés; ceux qui cherchent l’Éternel le loueront; votre cœur vivra à toujours.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Tous les bouts de la terre se souviendront, et ils se tourneront vers l’Éternel, et toutes les familles des nations se prosterneront devant toi.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Car le royaume est à l’Éternel, et il domine au milieu des nations.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Tous les gras de la terre mangeront et se prosterneront: devant lui se courberont tous ceux qui descendent dans la poussière, et celui qui ne peut faire vivre son âme.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Une semence le servira; elle sera comptée au Seigneur comme une génération.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Ils viendront et raconteront sa justice à un peuple qui naîtra, … qu’il a fait [ces choses].
