Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
To the chief Musician upon Aijeleth Shahar, A Psalm of David. My God, my God, why hast thou forsaken me? why art thou so far from helping me, and from the words of my roaring?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
O my God, I cry in the daytime, but thou hearest not; and in the night season, and am not silent.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
But thou art holy, O thou that inhabitest the praises of Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Our fathers trusted in thee: they trusted, and thou didst deliver them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
They cried to thee, and were delivered: they trusted in thee, and were not confounded.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
But I am a worm, and no man; a reproach of men, and despised by the people.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
All they that see me mock me: they shoot out the lip, they shake the head, saying,
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
He trusted on the LORD that he would deliver him: let him deliver him, seeing he delighted in him.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
But thou art he that brought me out of the womb: thou didst make me hope when I was upon my mother’s breasts.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
I was cast upon thee from my birth: thou art my God from my mother’s womb.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Be not far from me; for trouble is near; for there is none to help.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Many bulls have surrounded me: strong bulls of Bashan have beset me all round.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
They gaped upon me with their mouths, as a ravening and a roaring lion.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
I am poured out like water, and all my bones are out of joint: my heart is like wax; it is melted within me.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
My strength is dried up like a potsherd; and my tongue cleaveth to my jaws; and thou hast brought me into the dust of death.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For dogs have surrounded me: the assembly of the wicked have inclosed me: they pierced my hands and my feet.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
I may number all my bones: they look and stare upon me.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
They part my garments among them, and cast lots upon my vesture.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
But be not thou far from me, O LORD: O my strength, haste thee to help me.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Deliver my soul from the sword; my darling from the power of the dog.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Save me from the lion’s mouth: for thou hast heard me from the horns of the unicorns.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
I will declare thy name to my brethren: in the midst of the congregation will I praise thee.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Ye that fear the LORD, praise him; all ye the seed of Jacob, glorify him; and fear him, all ye the seed of Israel.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
For he hath not despised nor abhorred the affliction of the afflicted; neither hath he hid his face from him; but when he cried to him, he heard.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
My praise shall be of thee in the great congregation: I will pay my vows before them that fear him.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
The meek shall eat and be satisfied: they shall praise the LORD that seek him: your heart shall live for ever.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
All the ends of the world shall remember and turn to the LORD: and all the kindreds of the nations shall worship before thee.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For the kingdom is the LORD’S: and he is the governor among the nations.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
All the prosperous of the earth shall eat and worship: all they that go down to the dust shall bow before him: and none can keep alive his own soul.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
A seed shall serve him; it shall be accounted to the Lord for a generation.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
They shall come, and shall declare his righteousness to a people that shall be born, that he hath done this.
