Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Unto the end, for the morning protection, a psalm for David. O God my God, look upon me: why hast thou forsaken me? Far from my salvation are the words of my sins.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
O my God, I shall cry by day, and thou wilt not hear: and by night, and it shall not be reputed as folly in me.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
But thou dwellest in the holy place, the praise of Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
In thee have our fathers hoped: they have hoped, and thou hast delivered them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
They cried to thee, and they were saved: they trusted in thee, and were not confounded.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
But I am a worm, and no man: the reproach of men, and the outcast of the people.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
All they that saw me have laughed me to scorn: they have spoken with the lips, and wagged the head.
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
He hoped in the Lord, let him deliver him: let him save him, seeing he delighteth in him.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
For thou art he that hast drawn me out of the womb: my hope from the breasts of my mother.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
I was cast upon thee from the womb. From my mother’s womb thou art my God,
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Depart not from me. For tribulation is very near: for there is none to help me.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Many calves have surrounded me: fat bulls have besieged me.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
They have opened their mouths against me, as a lion ravening and roaring.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
I am poured out like water; and all my bones are scattered. My heart is become like wax melting in the midst of my bowels.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
My strength is dried up like a potsherd, and my tongue hath cleaved to my jaws: and thou hast brought me down into the dust of death.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For many dogs have encompassed me: the council of the malignant hath besieged me. They have dug my hands and feet.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
They have numbered all my bones. And they have looked and stared upon me.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
They parted my garments amongst them; and upon my vesture they cast lots.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
But thou, O Lord, remove not thy help to a distance from me; look towards my defence.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Deliver, O God, my soul from the sword: my only one from the hand of the dog.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Save me from the lion’s mouth; and my lowness from the horns of the unicorns.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
I will declare thy name to my brethren: in the midst of the church will I praise thee.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Ye that fear the Lord, praise him: all ye the seed of Jacob, glorify him.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Let all the seed of Israel fear him: because he hath not slighted nor despised the supplication of the poor man. Neither hath he turned away his face from me: and when I cried to him he heard me.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
With thee is my praise in a great church: I will pay my vows in the sight of them that fear him.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
The poor shall eat and shall be filled: and they shall praise the Lord that seek him: their hearts shall live for ever and ever.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
All the ends of the earth shall remember, and shall be converted to the Lord: And all the kindreds of the Gentiles shall adore in his sight.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For the kingdom is the Lord’s; and he shall have dominion over the nations.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
All the fat ones of the earth have eaten and have adored: all they that go down to the earth shall fall before him.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
And to him my soul shall live: and my seed shall serve him.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
There shall be declared to the Lord a generation to come: and the heavens shall shew forth his justice to a people that shall be born, which the Lord hath made.
