Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
For the end, concerning the morning aid, a Psalm of David. O God, my God, attend to me: why hast thou forsaken me? the account of my transgressions is far from my salvation.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
O my God, I will cry to thee by day, but thou wilt not hear: and by night, and [it shall] not [be accounted] for folly to me.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
But thou, the praise of Israel, dwellest in a sanctuary.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Our fathers hoped in thee; they hoped, and thou didst deliver them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
They cried to thee, and were saved: they hoped in thee, and were not ashamed.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
But I am a worm, and not a man; a reproach of men, and scorn of the people.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
All that saw me mocked me: they spoke with [their] lips, they shook the head, [saying],
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
He hoped in the Lord: let him deliver him, let him save him, because he takes pleasure in him.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
For thou art he that drew me out of the womb; my hope from my mother's breasts.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
I was cast on thee from the womb: thou art my God from my mother's belly.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Stand not aloof from me; for affliction is near; for there is no helper.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Many bullocks have compassed me: fat bulls have beset me round.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
They have opened their mouth against me, as a ravening and roaring lion.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
I am poured out like water, and all my bones are loosened: my heart in the midst of my belly is become like melting wax.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
My strength is dried up, like a potsherd; and my tongue is glued to my throat; and thou hast brought me down to the dust of death.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For many dogs have compassed me: the assembly of the wicked doers has beset me round: they pierced my hands and my feet.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
They counted all my bones; and they observed and looked upon me.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
They parted my garments [among] themselves, and cast lots upon my raiment.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
But thou, O Lord, remove not my help afar off: be ready for mine aid.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Deliver my soul from the sword; my only-begotten one from the power of the dog.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Save me from the lion's mouth; and [regard] my lowliness from the horns of the unicorns.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
I will declare thy name to my brethren: in the midst of the church will I sing praise to thee.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Ye that fear the Lord, praise him; all ye seed of Jacob, glorify him: let all the seed of Israel fear him.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
For he has not despised nor been angry at the supplication of the poor; nor turned away his face from me; but when I cried to him, he heard me.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
My praise is of thee in the great congregation: I will pay my vows before them that fear him.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
The poor shall eat and be satisfied; and they shall praise the Lord that seek him: their heart shall live for ever.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
All the ends of the earth shall remember and turn to the Lord: and all the kindreds of the nations shall worship before him.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For the kingdom is the Lord's; and he is the governor of the nations.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
All the fat ones of the earth have eaten and worshipped: all that go down to the earth shall fall down before him: my soul also lives to him.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
And my seed shall serve him: the generation that is coming shall be reported to the Lord.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
And they shall report his righteousness to the people that shall be born, whom the Lord has made.
