Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
For the choirmaster. To the tune of “The Doe of the Dawn.” A Psalm of David. My God, my God, why have You forsaken me? Why are You so far from saving me, so far from my words of groaning?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
I cry out by day, O my God, but You do not answer, and by night, but I have no rest.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Yet You are holy, enthroned on the praises of Israel.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
In You our fathers trusted; they trusted and You delivered them.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
They cried out to You and were set free; they trusted in You and were not disappointed.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
But I am a worm and not a man, scorned by men and despised by the people.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
All who see me mock me; they sneer and shake their heads:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
“He trusts in the LORD, let the LORD deliver him; let the LORD rescue him, since He delights in him.”
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Yet You brought me forth from the womb; You made me secure at my mother’s breast.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
From birth I was cast upon You; from my mother’s womb You have been my God.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Be not far from me, for trouble is near and there is no one to help.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Many bulls surround me; strong bulls of Bashan encircle me.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
They open their jaws against me like lions that roar and maul.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
I am poured out like water, and all my bones are disjointed. My heart is like wax; it melts away within me.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
My strength is dried up like a potsherd, and my tongue sticks to the roof of my mouth. You lay me in the dust of death.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
For dogs surround me; a band of evil men encircles me; they have pierced my hands and feet.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
I can count all my bones; they stare and gloat over me.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
They divide my garments among them and cast lots for my clothing.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
But You, O LORD, be not far off; O my Strength, come quickly to help me.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Deliver my soul from the sword, my precious life from the power of wild dogs.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Save me from the mouth of the lion; at the horns of the wild oxen You have answered me!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
I will proclaim Your name to my brothers; I will praise You in the assembly.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
You who fear the LORD, praise Him! All descendants of Jacob, honor Him! All offspring of Israel, revere Him!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
For He has not despised or detested the torment of the afflicted. He has not hidden His face from him, but has attended to his cry for help.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
My praise for You resounds in the great assembly; I will fulfill my vows before those who fear You.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
The poor will eat and be satisfied; those who seek the LORD will praise Him. May your hearts live forever!
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
All the ends of the earth will remember and turn to the LORD. All the families of the nations will bow down before Him.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
For dominion belongs to the LORD and He rules over the nations.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
All the rich of the earth will feast and worship; all who go down to the dust will kneel before Him— even those unable to preserve their lives.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Posterity will serve Him; they will declare the Lord to a new generation.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
They will come and proclaim His righteousness to a people yet unborn— all that He has done.
