Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Voor muziekbegeleiding; wijze: De hinde van de dageraad. Een psalm van David. Mijn God, mijn God, zie op mij neer; Waarom hebt Gij mij verlaten? Waarom houdt Gij U ver van mijn hulp, Ver van mijn jammerklachten, mijn God?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Ik roep overdag, Gij antwoordt niet; Des nachts, maar ik vind geen rust.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Toch troont Gij in het heiligdom, Gij, Israëls hoop!
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Op U hebben onze vaderen vertrouwd, Op U zich verlaten, Gij hebt ze verlost;
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Tot U geroepen, ze werden gered, Op U gerekend, ze zijn niet beschaamd.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Doch ik ben maar een worm en geen mens, Door de wereld bespot, veracht door het volk;
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Al die mij zien, lachen mij uit, Grijnzen, en schudden meewarig het hoofd:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
"Hij heeft op Jahweh vertrouwd. Laat Die hem nu helpen, En hem verlossen, wanneer Hij hem liefheeft!"
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Ja, Gij zijt het, die mij uit de schoot hebt genomen, Die mij veilig deedt rusten aan de borst mijner moeder;
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Bij mijn geboorte werd ik op uw knieën gelegd, Gij zijt mijn God van de moederschoot af.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Blijf dus niet verre van mij, Want de nood is nabij, en er is niemand die helpt!
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Bonkige stieren staan om mij heen, Buffels van Basjan omsingelen mij;
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Ze sperren hun muil naar mij open Als verscheurende, brullende leeuwen.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Als water ben ik uitgegoten, Al mijn beenderen zijn ontwricht; Mijn hart is als was, Smelt weg in mijn borst.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Mijn keel is droog als een scherf, Mijn tong kleeft aan mijn gehemelte vast; En in het stof van de dood Strekt Gij mij neer.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Dan komen honden om mij heen, Een bende boosdoeners houdt mij omlegerd; Ze doorboren mijn handen en voeten,
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Al mijn beenderen kan ik tellen. Ze werpen begerige blikken, En gluren mij aan;
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Verdelen mijn kleren onder elkander, En loten om mijn gewaad.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
O Jahweh, blijf toch niet in de verte; Mijn Sterkte, snel mij te hulp!
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Bescherm mijn leven tegen het zwaard, Het enige, dat mij nog rest, tegen de honden;
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Red mij uit de muil van den leeuw, Mij arme, van de hoornen der buffels.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Dan zal ik uw Naam aan mijn broeders verkonden, In de kring der gemeente U prijzen:
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
"Looft Jahweh, gij die Hem vreest, Heel Jakobs geslacht; Brengt Hem ere en siddert voor Hem, Alle kinderen van Israël!"
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
"Want nimmer heeft Hij versmaad of veracht De ellende van den verdrukte; Zijn aanschijn voor hem niet verborgen, Maar hem verhoord, als hij Hem riep!"
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Dit zal mijn danklied voor U zijn In de grote gemeente! Dan zal ik ook mijn belofte vervullen Aan hen, die Hem vrezen:
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
De armen zullen eten, En worden verzadigd; Die Jahweh zoeken, zullen Hem loven. En hun hart zal eeuwig worden verkwikt.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Alle grenzen der aarde zullen het gedenken, En zich tot Jahweh bekeren, Alle stammen der heidenen Hem aanbidden!
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Want Jahweh komt het koningschap toe, Hij is de Heerser der volken;
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Hem alleen moeten huldigen alle machten der aarde! Dan buigen zich ook voor Hem neer, die in het stof zijn gezonken, En geen leven meer hebben.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Dan zal ook mijn zaad Hem dienen, En van den Heer gaan vertellen aan het volgend geslacht,
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Zijn goedheid verhalen aan het volk, dat nog geboren moet worden: Dat het Jahweh was, die het volbracht!
