Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Til Sangmesteren. Efter »Morgenrødens Hind«. En Salme af David.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Min Gud, min Gud, hvorfor har du forladt mig? Mit Skrig til Trods er Frelsen mig fjern.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Min Gud, jeg raaber om Dagen, du svarer ikke, om Natten, men finder ej Hvile.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
Og dog er du den hellige, som troner paa Israels Lovsange.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Paa dig forlod vore Fædre sig, forlod sig, og du friede dem;
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
de raabte til dig og frelstes, forlod sig paa dig og blev ikke til Skamme.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Men jeg er en Orm og ikke en Mand, til Spot for Mennesker, Folk til Spe;
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
alle, der ser mig, haaner mig, vrænger Mund og ryster paa Hovedet:
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
»Han har væltet sin Sag paa HERREN; han fri ham og frelse ham, han har jo Velbehag i ham.«
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Ja, du drog mig af Moders Liv, lod mig hvile trygt ved min Moders Bryst;
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
paa dig blev jeg kastet fra Moders Skød, fra Moders Liv var du min Gud.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Vær mig ikke fjern, thi Trængslen er nær, og ingen er der, som hjælper!
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Stærke Tyre staar omkring mig, Basans vældige omringer mig,
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
spiler Gabet op imod mig som rovgridske, brølende Løver.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Jeg er som Vand, der er udgydt, alle mine Knogler skilles, mit Hjerte er blevet som Voks, det smelter i Livet paa mig;
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
min Gane er tør som et Potteskaar, til Gummerne klæber min Tunge, du lægger mig ned i Dødens Støv.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Thi Hunde staar omkring mig, onde i Flok omringer mig, de har gennemboret mine Hænder og Fødder,
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
jeg kan tælle alle mine Ben; med Skadefryd ser de paa mig.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Mine Klæder deler de mellem sig, om Kjortelen kaster de Lod.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Men du, o HERRE, vær ikke fjern, min Redning, il mig til Hjælp!
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Udfri min Sjæl fra Sværdet, min eneste af Hundes Vold!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Frels mig fra Løvens Gab, fra Vildoksens Horn! Du har bønhørt mig.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Dit Navn vil jeg kundgøre for mine Brødre, prise dig midt i Forsamlingen:
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
»I, som frygter HERREN, pris ham, ær ham; al Jakobs Æt, bæv for ham, al Israels Æt!
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Thi han foragtede ikke, forsmaaede ikke den armes Raab, skjulte ikke sit Aasyn for ham, men hørte, da han raabte til ham!«
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Jeg vil synge din Pris i en stor Forsamling, indfri mine Løfter iblandt de fromme;
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
de ydmyge skal spise og mættes; hvo HERREN søger, skal prise ham; deres Hjerte leve for evigt!
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Den vide Jord skal mærke sig det og omvende sig til HERREN, og alle Folkenes Slægter skal tilbede for hans Aasyn;
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
thi HERRENS er Riget, han er Folkenes Hersker.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
De skal tilbede ham alene, alle Jordens mægtige; de skal bøje sig for hans Aasyn, alle, der nedsteg i Støvet og ikke holdt deres Sjæl i Live.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Ham skal Efterkommerne tjene; om HERREN skal tales til Slægten, der kommer; de skal forkynde et Folk, der fødes, hans Retfærd. Thi han greb ind.
