Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Přednímu zpěváku k času jitřnímu, žalm Davidův. Bože můj, Bože můj, pročež jsi mne opustil? Vzdálils se od spasení mého a od slov naříkání mého.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Bože můj, přes celý den volám, a neslyšíš, i v noci, a nemohu se utajiti.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Ty zajisté jsi svatý, zůstávající vždycky k veliké chvále Izraelovi.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
V toběť doufali otcové naši, doufali, a vysvobozovals je.
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
K tobě volávali, a spomáhals jim; v tobě doufali, a nebývali zahanbeni.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
Já pak červ jsem, a ne člověk, útržka lidská a povrhel vůbec.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Všickni, kteříž mne vidí, posmívají se mi, ošklebují se, a hlavami potřásají, říkajíce:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Spustiltě se na Hospodina, nechť ho vysvobodí; nechať jej vytrhne, poněvadž se mu v něm zalíbilo.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Ješto ty jsi, kterýž jsi mne vyvedl z života, ustaviv mne v doufání při prsích matky mé.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Na tebeť jsem uvržen od narození svého, od života matky mé Bůh můj ty jsi.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Nevzdalujž se ode mne, nebo ssoužení blízké jest, a nemám spomocníka.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Obkličujíť mne býkové mnozí, silní volové z Bázan obstupují mne.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Otvírají na mne ústa svá, jako lev rozsapávající a řvoucí.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Jako voda rozplynul jsem se, a rozstoupily se všecky kosti mé, a srdce mé jako vosk rozpustilo se u prostřed vnitřností mých.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Vyprahla jako střepina síla má, a jazyk můj přilnul k dásním mým, anobrž v prachu smrti položils mne.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Nebo psi obskočili mne, rota zlostníků oblehla mne, zprobijeli ruce mé i nohy mé.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Mohl bych sčísti všecky kosti své, oni pak hledí na mne, a dívají se mi.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Dělí mezi sebou roucha má, a o můj oděv mecí los.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Ale ty, Hospodine, nevzdalujž se, sílo má, přispěj k spomožení mému.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Vychvať od meče duši mou, a z moci psů jedinkou mou.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Zachovej mne od úst lva, a od rohů jednorožcových vyprosť mne.
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
I budu vypravovati bratřím svým o jménu tvém, u prostřed shromáždění chváliti tě budu, řka:
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Kteříž se bojíte Hospodina, chvalte jej, všecko símě Jákobovo ctěte jej, a boj se ho všecka rodino Izraelova.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Nebo nepohrdá, ani se odvrací od trápení ztrápeného, aniž skrývá tváři své od něho, nýbrž když k němu volá, vyslýchá jej.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
O tobě chvála má v shromáždění velikém, sliby své plniti budu před těmi, kteříž se bojí tebe.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Jísti budou tiší a nasyceni budou, chváliti budou Hospodina ti, kteříž ho hledají, živo bude srdce vaše na věky.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Rozpomenou a obrátí se k Hospodinu všecky končiny země, a skláněti se budou před ním všecky čeledi národů.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Nebo Hospodinovo jest království, a onť panuje nad národy.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Jísti budou a skláněti se před ním všickni tuční země, jemu se klaněti budou všickni sstupující do prachu, a kteříž duše své nemohou při životu zachovati.
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Símě jejich sloužiti mu bude, a přičteno bude ku Pánu v každém věku.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Přijdouť, a lidu, kterýž z nich vyjde, vypravovati budou spravedlnost jeho; nebo ji skutkem vykonal.
