Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
Zborovođi. Po napjevu “Košuta u zoru”. Psalam. Davidov. Bože moj, Bože moj, zašto si me ostavio? Daleko si od ridanja moga.
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Bože moj, vičem danju, al'ne odvraćaš; noću vapijem i nema mi počinka.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
A ipak, ti u Svetištu prebivaš, Nado Izraelova!
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
U tebe se očevi naši uzdaše, uzdaše se, i ti ih izbavi;
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
k tebi su vikali i spasavali se, u tebe se uzdali, i postidjeli se nisu.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
A ja, crv sam, a ne čovjek, ruglo ljudi i naroda prezir.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Koji me vode, podruguju se meni, razvlače usne, mašu glavom:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
“U Jahvu se on uzda, neka ga sad izbavi, neka ga spasi ako mu omilje!”
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Iz krila majčina ti si me izveo, mir mi dao na grudima majke.
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
Tebi sam predan iz materine utrobe, od krila majčina ti si Bog moj.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Ne udaljuj se od mene, blizu je nevolja, a nikog nema da mi pomogne.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Opkoliše me junci mnogobrojni, bašanski bikovi okružiše mene.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Ždrijela svoja razvaljuju na me k'o lav koji plijen kida i riče.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Kao voda razlih se, sve mi se kosti rasuše; srce mi posta poput voska, topi se u grudima mojim.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Grlo je moje kao crijep suho, i moj se jezik uz nepce slijepi: u prah smrtni bacio si mene.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Opkolio me čopor pasa, rulje me zločinačke okružile. Probodoše mi ruke i noge,
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
sve kosti svoje prebrojiti mogu, a oni me gledaju i zure na me.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Haljine moje dijele među sobom i kocku bacaju za odjeću moju.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Ali ti, o Jahve, daleko mi ne budi; snago moja, pohiti mi u pomoć!
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Dušu moju istrgni maču, iz šapa pasjih život moj.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Spasi me iz ralja lavljih i jadnu mi dušu od rogova bivoljih!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
A sada, braći ću svojoj naviještat' ime tvoje, hvalit ću te usred zbora.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
“Koji se bojite Jahve, hvalite njega! Svi od roda Jakovljeva, slavite njega! Svi potomci Izraelovi, njega se bojte!
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Jer nije prezreo ni zaboravio muku jadnika, i nije sakrio lice svoje od njega; kad ga je zazvao, on ga je čuo.”
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
Zato ću te hvaliti u zboru veliku, pred vjernicima tvojim izvršit' zavjete.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Siromasi će jesti i nasitit će se, hvalit će Jahvu koji traže njega: nek' živi srce vaše dovijeka!
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Spomenut će se i Jahvi se vratit' svi krajevi zemlje; pred njim će n§icÄe pasti sve obitelji pogana.
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Jer Jahvino je kraljevstvo, on je vladar pucima.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Njemu će se jedinom klanjati svi koji snivaju u zemlji, pred njim se sagnuti svi koji u prah silaze. I moja će duša za njega živjeti,
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
njemu će služiti potomstvo moje. O Gospodu će se pripovijedat'
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
slijedećem koljenu, o njegovoj pravdi naviještati narodu budućem: “Ovo učini Jahve!”
