Zsoltárok 22
1 Az éneklőmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
За първия певец по “Кошутата на зората”. Давидов псалом. Боже мой, Боже мой, защо си ме оставил? Защо стоиш далеч и не ми помагаш, Нито внимаваш на думите на охкането ми?
2 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
Боже мой, викам денем, но не отговаряш, И нощем, но нямам отдих.
3 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
Но Ти си Светият, Който си възцарен между Израилевите хваления.
4 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad őket.
На тебе уповаваха бащите ни Уповаваха, и Ти ги избави,
5 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
Към Тебе извикаха, и бяха избавени; На Тебе уповаваха, и не се посрамиха.
6 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
А аз съм червей, а не човек, Укоряван от човеците, и презрян от людете.
7 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
Всички, които ме гледат, ругаят ме, Отварят устните си, кимват с глава и казват:
8 Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne!
Той упова на Господа: нека го избави; Нека го избави понеже има благоволение в него.
9 Mert te hoztál ki engem az anyám méhéből, és biztattál engem anyámnak emlőin.
Но Ти си, Който си ме извадил из утробата; Ти си ме научил да уповавам като бях на майчините си гърди,
10 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem.
На Тебе бях оставен от рождението си; От утробата на майка ми Ти си мой Бог.
11 Ne légy messze tőlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
Да се не отдалечиш от мене; защото скръбта е близо, Понеже няма помощник.
12 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
Много юнци ме обиколиха; Силни васански бикове ме окръжиха.
13 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
Отвориха срещу мене устата си, Като лъв, който граби и реве.
14 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között.
Разлях се като вода, И разглобиха се всичките ми кости; Сърцето ми стана като восък, Разтопява се всред вътрешностите ми.
15 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
Силата ми изсъхна като черепка, И езикът ми прилепна за челюстите ми; И Ти си ме свел в пръстта на смъртта.
16 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
Защото кучета ме обиколиха; Тълпа от злодейци ме окръжи; Прободоха ръцете ми и нозете ми.
17 Megszámlálhatnám minden csontomat, ők pedig csak néznek s bámulnak rám.
Мога да преброя всичките си кости, Хората се взират в мене и ме гледат.
18 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.
Разделиха си дрехите ми, И за облеклото ми хвърлиха жребие.
19 De te, Uram, ne légy messze tőlem; én erősségem, siess segítségemre.
Но Ти, Господи, да се не отдалечиш; Ти, сило моя, побързай да ми помогнеш.
20 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeiből.
Избави от меча душата ми, Живота ми от силата на кучето.
21 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.
Избави ме от устата на лъва И от роговете не дивите волове. Ти си ме послушал!
22 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.
Ще възвестявам името Ти на братята си; Всред събранието ще Те хваля.
23 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek őt! Jákób minden ivadékai dicsőítsétek őt, és féljétek őt Izráel minden magzata!
Вие, които се боите от Господа, хвалете Го; Цяло Яковово потомство славете Го; И бойте Му се, всички вие от Израилевото потомство.
24 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az ő orczáját előle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.
Защото не е презрял и не се е отвърнал от скръбта на оскърбения, Нито е скрил лицето Си от него; Но послуша, когато извика той към Него.
25 Felőled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok előtt, a kik félik őt.
От Тебе е гдето принасям хваление в голямото събрание: Ще изпълня обреците си пред ония, които Му се боят.
26 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik őt keresik. Éljen szívetek örökké!
Смирените ще ядат и ще се наситят; Ще хвалят Господа ония, които Го търсят; Сърцето ви нека живее вечно.
27 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége.
Ще си спомнят и ще се обърнат към Господа Всичките земни краища, И ще се покланят пред Тебе Всичките племена на народите;
28 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.
Защото царството е на Господа, И То владее над народите.
29 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; ő előtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.
Ще ядат и ще се поклонят всичките богати на земята; Пред Него ще се преклонят всички, които слизат в пръстта; А онзи, който не може да запази живота си,
30 Őt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak.
Неговото потомство ще Му слугува; Ще се приказва за Господа на идното поколение.
31 Eljőnek s hirdetik az ő igazságát az ő utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!
Ще дойдат и ще известят правдата Му На люде, които ще се родят, казвайки, че Той е сторил това.
