Zsoltárok 21
1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.
Ki he Takimuʻa, ko e Saame ʻa Tevita. ʻE Sihova, ʻe fiefia ʻae tuʻi ʻi ho mālohi; pea ʻe fiefia lahi ʻaupito ia ʻi hoʻo fakamoʻui.
2 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. (Szela)
Kuo ke foaki kiate ia ʻae holi ʻa hono loto, pea naʻe ʻikai te ke taʻofi ʻiate ia ʻae kole ʻa hono loungutu. (Sila)
3 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.
He ʻoku ke tokoni ʻaki ia ʻae ngaahi tāpuaki ʻoe lelei: ʻoku ke ʻai ki hono fofonga ʻae tatā fakatuʻi ʻoe koula lelei.
4 Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.
Naʻa ne kole ʻae moʻui ʻiate koe, pea naʻa ke foaki ia kiate ia, ʻio, ʻae ngaahi ʻaho lōloa ʻo taʻengata pea taʻengata.
5 Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.
ʻOku lahi ʻene vikiviki ʻi hoʻo fakamoʻui: kuo ke tuku kiate ia ʻae fakaʻapaʻapa mo e nāunau.
6 Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével.
He kuo ke ngaohi ia ke mātuʻaki monūʻia ʻo taʻengata: kuo ke fakafiefia lahi ʻaupito ia ʻaki ho fofonga.
7 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.
He ʻoku falala ʻae tuʻi kia Sihova, pea ko e meʻa ʻi he ʻaloʻofa ʻoe Fungani Māʻolunga ʻe ʻikai ueʻi ia.
8 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet.
ʻE ʻilo ʻe ho nima ʻa ho ngaahi fili kotoa pē: pea ʻe ʻilo ʻe ho nima toʻomataʻu ʻakinautolu ʻoku fehiʻa kiate koe.
9 Tüzes kemenczévé teszed őket megjelenésed idején; az Úr az ő haragjában elnyeli őket és tűz emészti meg őket.
Te ke ngaohi ʻakinautolu ke hangē ko e ngotoʻumu vela ʻi he ʻaho ʻo hoʻo tuputāmaki: ʻe fakaʻauha ʻakinautolu ʻe Sihova ʻi hono houhau, ʻe keina ʻo ʻosi ʻakinautolu ʻe he afi.
10 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az emberek fiai közül.
Te ke fakaʻauha honau fua mei he fonua, mo honau hako mei he ngaahi fānau ʻae tangata.
11 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;
He naʻa nau tokanga ke fai kovi kiate koe: naʻa nau fakatupu ʻae mahalo kovi, ʻaia naʻe ʻikai te nau faʻa fai.
12 Mert meghátráltatod őket, íved húrjait arczuknak feszíted.
Ko ia te ke fai ke fulituʻa ʻakinautolu, ʻoka ke ka ʻai ʻae ngaahi ngahau ki he uka ki he mata ʻokinautolu.
13 Emelkedjél fel Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!
Ke ke māʻolunga, ʻE Sihova, ʻi he mālohi ʻoʻou: ko ia te mau hiva mo fakamālō ai ki hoʻo māfimafi.
