Zsoltárok 21

1 Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára. Uram, a te erősségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.

Psaume de David, [donné] au maître chantre. Eternel, le Roi se réjouira de ta force, et combien s'égayera-t-il de ta délivrance?

2 Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. (Szela)

Tu lui as donné le souhait de son cœur, et ne lui as point refusé ce qu'il a proféré de ses lèvres; (Sélah)

3 Sőt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.

Car tu l'as prévenu de bénédictions de biens, [et] tu as mis sur sa tête une couronne de fin or.

4 Életet kért tőled: adtál néki hosszú időt, örökkévalót és végtelent.

Il t'avait demandé la vie, et tu la lui as donnée: [même] un prolongement de jours à toujours et à perpétuité.

5 Nagy az ő dicsősége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.

Sa gloire est grande par ta délivrance; tu l'as couvert de majesté et d'honneur.

6 Sőt áldássá tetted őt örökké, megvidámítottad őt színed örömével.

Car tu l'as mis pour bénédictions à perpétuité; tu l'as rempli de joie par ta face.

7 Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.

Parce que le Roi s'assure en l'Eternel, et en la gratuité du Souverain, il ne sera point ébranlé.

8 Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyűlölőidet.

Ta main trouvera tous tes ennemis; ta droite trouvera tous ceux qui te haïssent.

9 Tüzes kemenczévé teszed őket megjelenésed idején; az Úr az ő haragjában elnyeli őket és tűz emészti meg őket.

Tu les rendras comme un four de feu au temps de ton courroux; l'Eternel les engloutira en sa colère, et le feu les consumera.

10 Gyümölcsüket kiveszted e földről, és magvokat az emberek fiai közül.

Tu feras périr leur fruit de dessus la terre, et leur race d'entre les fils des hommes.

11 Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;

Car ils ont intenté du mal contre toi, et ils ont machiné une entreprise dont ils ne pourront pas [venir à bout].

12 Mert meghátráltatod őket, íved húrjait arczuknak feszíted.

Parce que tu les mettras en butte, et que tu coucheras [tes flèches] sur tes cordes contre leurs visages.

13 Emelkedjél fel Uram, a te erőddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat!

Elève-toi, Eternel, par ta force; [et] nous chanterons et psalmodierons ta puissance.