Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!