Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

¿POR qué se amotinan las gentes, y los pueblos piensan vanidad?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Estarán los reyes de la tierra, y príncipes consultarán unidos contra Jehová, y contra su ungido, [diciendo]:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Rompamos sus coyundas, y echemos de nosotros sus cuerdas.

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

El que mora en los cielos se reirá; el Señor se burlará de ellos.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Entonces hablará á ellos en su furor, y turbarálos con su ira.

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Yo empero he puesto mi rey sobre Sión, monte de mi santidad.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Yo publicaré el decreto: Jehová me ha dicho: Mi hijo eres tú; yo te engendré hoy.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Pídeme, y te daré por heredad las gentes, y por posesión tuya los términos de la tierra.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Quebrantarlos has con vara de hierro: como vaso de alfarero los desmenuzarás.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Y ahora, reyes, entended: admitid corrección, jueces de la tierra.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Servid á Jehová con temor, y alegraos con temblor.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Besad al Hijo, porque no se enoje, y perezcáis en el camino, cuando se encendiere un poco su furor. Bienaventurados todos los que en él confían.