Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Por qué se enfurecen las naciones, ¿y los pueblos traman una cosa vana?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Los reyes de la tierra toman posición, y los gobernantes se aconsejan entre sí, contra Yahvé y contra su Ungido, diciendo,

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

“Rompamos sus vínculos, y arrojar sus cuerdas de nosotros”.

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

El que está sentado en los cielos se reirá. El Señor se burlará de ellos.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Entonces les hablará en su ira, y aterrorizarlos en su ira:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

“Pero he puesto a mi Rey en mi santo monte de Sión”.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Voy a contar el decreto: Yahvé me dijo: “Tú eres mi hijo. Hoy me he convertido en tu padre.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Pídeme y te daré las naciones como herencia, los confines de la tierra para su posesión.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Los romperás con una vara de hierro. Los harás pedazos como una vasija de alfarero”.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Ahora, pues, sed sabios, reyes. Instrúyanse, jueces de la tierra.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Sirve a Yahvé con temor, y se regocija con el temblor.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Dad un homenaje sincero al Hijo, no sea que se enfade y perezcáis en el camino, porque su ira pronto se encenderá. Dichosos los que se refugian en él.