Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

¿Por qué traman rebelión las naciones? Los pueblos conspiran, pero sin ningún sentido.

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Los reyes del mundo se preparan para el ataque, y los gobernantes se reúnen para conspirar contra el Señor y su ungido, diciendo:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

“Rompamos las cadenas y desechemos las cuerdas que nos atan”

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Pero el que se sienta en el trono hasta se ríe. El Señor se ríe de ellos.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Con un trueno los espantará en medio de su furia, diciendo:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

“Yo soy quien puso a mi rey en Sión, mi monte sagrado”.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

“Yo proclamaré el decreto del Señor”, dice el rey. “Él me dijo: ‘Tú eres mi hijo. Hoy me he convertido en tu padre.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Si me lo pides, te daré las naciones como posesión. Toda la tierra será tuya.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Los quebrantarás con vara de hierro, y como vasija de barro los desmenuzarás’”.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Entonces, ustedes los reyes, ¡Actúen con sabiduría! ¡Estén advertidos, gobernantes de la tierra!

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

¡Sirvan al Señor con reverencia, y alégrense con temblor!

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Sométanse a su hijo para que no se enoje y mueran repentinamente. Su ira se inflama de repente, pero felices son los que acuden a él buscando protección.