Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

¿Por qué se amotinan las gentes, y las naciones traman vanos proyectos?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Se han levantado los reyes de la tierra, y a una se confabulan los príncipes contra Yahvé y contra su Ungido.

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

“Rompamos (dicen) sus coyundas, y arrojemos lejos de nosotros sus ataduras.”

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

El que habita en los cielos ríe, el Señor se burla de ellos.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

A su tiempo les hablará en su ira, y en su indignación los aterrará:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

“Pues bien, soy Yo quien he constituido a mi Rey sobre Sión, mi santo monte.”

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

¡Yo promulgaré ese decreto de Yahvé! Él me ha dicho: “Tú eres mi Hijo, Yo mismo te he engendrado en este día.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Pídeme y te daré en herencia las naciones, y en posesión tuya los confines de la tierra,

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Con cetro de hierro los gobernarás, los harás pedazos como a un vaso de alfarero.”

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Ahora, pues, oh reyes, comprended, instruíos, vosotros que gobernáis la tierra.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Sed siervos de Yahvé con temor y alabadle, temblando, besad sus pies,

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

antes que se irrite y vosotros erréis el camino, pues su ira se encenderá pronto. ¡Dichoso quien haya hecho de Él su refugio!