Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Zakaj besnijo pogani in ljudstvo domišlja prazno stvar?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Kralji zemlje so se usmerili in vladarji se skupaj posvetujejo zoper Gospoda in zoper njegovega maziljenca, rekoč:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

»Pretrgajmo njihove vezi in odvrzimo njihove vrvi od sebe.«

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Tisti, ki sedi v nebesih, se bo smejal. Gospod jih bo imel v posmeh.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Potem jim bo govoril v svojem besu in jih nadlegoval v svojem bridkem nezadovoljstvu.

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

»Vendarle sem jaz postavil svojega kralja na svoji sveti gori Sion.«

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Oznanil bom odlok. Gospod mi je rekel: »Ti si moj Sin. Ta dan sem te rodil.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Zahtevaj od mene in dal ti bom pogane za tvojo dediščino in najbolj oddaljene kraje zemlje za tvojo posest.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Zdrobil jih boš z železno palico, raztreščil jih boš na koščke kakor lončarjevo posodo.«

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Zatorej bodite sedaj modri, oh vi kralji. Dajte se poučiti, vi sodniki zemlje.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Gospodu služite s strahom in veselite se s trepetanjem.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Poljubite Sina, da ne bi bil jezen in ne izginete iz poti, ko je njegov bes le malo razvnet. Blagoslovljeni so vsi, ki svoje upanje položijo vanj.