Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Ndudzi dzinoitireiko bope? Uye vanhu vanofungireiko zvisina maturo?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Madzimambo enyika azvigadzirira uye vabati vanoungana pamwe chete kuti vazorwa naJehovha, uye kuti vazorwisa Muzodziwa Wake.

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Vanoti, “Ngatidamburei ngetani dzavo, tigorasa mabote avo.”

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Iye agere pachigaro choushe chokudenga anoseka; Ishe anovadadira.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Ipapo anovatuka mukutsamwa kwake uye anovavhundutsa muhasha dzake, achiti,

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

“Ndakagadza Mambo wangu paZioni, gomo rangu dzvene.”

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Ndichaparidza chirevo chaJehovha, ndichiti: Iye akati kwandiri, “Ndiwe Mwanakomana wangu; nhasi ndava Baba vako.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Kumbira kwandiri, uye ndichaita kuti ndudzi dzive nhaka yako, migumo yenyika ive yako.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Uchavatonga netsvimbo yesimbi; uchavaputsa kuita zvimedu zvimedu sehari.”

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Naizvozvo, imi madzimambo, ngwarai; munyeverwe, imi vabati venyika.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Shumirai Jehovha nokutya, uye mufare nokudedera.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Tsvodai Mwanakomana, kuti arege kutsamwa mukazoparadzwa munzira yenyu, nokuti hasha dzake dzingakurumidza kumuka. Vakaropafadzwa vose vanovanda maari.