Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Por que as nações se rebelam, e os povos planejam em vão?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Os reis da terra se levantam, e os governantes tomam conselhos reunidos contra o SENHOR, e contra seu Ungido, [dizendo]:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Rompamos as correntes deles, e lancemos fora de nós as cordas deles.

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Aquele que está sentado nos céus rirá; o Senhor zombará deles.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Então ele lhes falará em sua ira; em seu furor ele os assombrará, [dizendo]:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

E eu ungi a meu Rei sobre Sião, o monte de minha santidade.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

E eu declararei o decreto do SENHOR: Ele me disse: Tu és meu Filho; eu hoje te gerei.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Pede-me, e eu te darei as nações [por] herança, e [por] tua propriedade os confins da terra.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Com cetro de ferro tu as quebrarás; como vaso de oleiro tu as despedaçarás;

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Portanto agora, reis, sede prudentes; vós, juízes da terra, deixai serdes instruídos.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Servi ao SENHOR com temor; e alegrai-vos com tremor.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Beijai ao Filho, para que ele não se ire, e pereçais [no] caminho; porque em breve a ira dele se acenderá. Bem-aventurados [são] todos os que nele confiam.