Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

psalmus David quare fremuerunt gentes et populi meditati sunt inania adstiterunt reges terrae et principes convenerunt in unum adversus Dominum et adversus christum eius diapsalma

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

disrumpamus vincula eorum et proiciamus a nobis iugum ipsorum

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

qui habitat in caelis inridebit eos et Dominus subsannabit eos

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

tunc loquetur ad eos in ira sua et in furore suo conturbabit eos

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum eius praedicans praeceptum eius

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Dominus dixit ad me filius meus es tu ego hodie genui te

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

postula a me et dabo tibi gentes hereditatem tuam et possessionem tuam terminos terrae

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

reges eos in virga ferrea tamquam vas figuli confringes eos

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

et nunc reges intellegite erudimini qui iudicatis terram

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

servite Domino in timore et exultate ei in tremore

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

adprehendite disciplinam nequando irascatur Dominus et pereatis de via iusta

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

cum exarserit in brevi ira eius beati omnes qui confidunt in eo