Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Quare fremuerunt Gentes, et populi meditati sunt inania? Astiterunt reges terrae, et principes convenerunt in unum adversus Dominum, et adversus Christum eius.

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Dirumpamus vincula eorum: et proiiciamus a nobis iugum ipsorum.

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Qui habitat in caelis irridebit eos: et Dominus subsannabit eos.

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Tunc loquetur ad eos in ira sua, et in furore suo conturbabit eos.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Ego autem constitutus sum rex ab eo super Sion montem sanctum eius, praedicans praeceptum eius.

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Dominus dixit ad me: Filius meus es tu, ego hodie genui te.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Postula a me, et dabo tibi Gentes hereditatem tuam, et possessionem tuam terminos terrae.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Reges eos in virga ferrea, et tamquam vas figuli confringes eos.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Et nunc reges intelligite: erudimini qui iudicatis terram.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Servite Domino in timore: et exultate ei cum tremore.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Apprehendite disciplinam nequando irascatur Dominus, et pereatis de via iusta.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Cum exarserit in brevi ira eius, beati omnes, qui confidunt in eo.