Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
Na'a agafare ama mopafima me'nea kumatamimpi vahe'mo'za hara hunakura oku'a nanekea retro nehazage'za, vahe'mo'za nena'a fore osia nanekea oku'a retro hu'za vano nehaze?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
Hagi Ra Anumzamo'ma masavema freno huhamprinte'nea kini ne'mofone, Anumzamofonena hara huznantenakura ama mopafi kini vahetamimo'za retrotra nehazageno, kva vahe'mo'zanena ome eritrua nehaze.
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
Ana hute'za anage nehaze, tagri'ma nofi'ma rerantena'a zana rukampru nehuta, kegavama huneranta'a zana zanatreta fru huta manisune hu'za nehaze.
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Monafima kini tra'are'ma mani'nea kini ne'mo'a zamagiza neregeno, Ra Anumzamo'a kiza zokago ke hunezmante.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Ana nehuno arimpahe zampinti kea hunezmino, rimpa akahe ke huno zamazeri koro nehuno amanage hugahie,
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
Nagra'ni'a Saioni ruotge agonanire kini ne'ni'a azeri oti'noe.
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Ra Anumzamo'ma trakema anaki namiankea zmasamigahue, Ra Anumzamo'a amanage huno nasmie, Kagra nenamofoga maninke'na, menina nagra kavre'na negafa'za hue. (Hibru 1:5-5)
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Nantahigege'na ama mopafi kumatmina kami'nena erisanti haresankeno, maka mopamo'a kagri'za segahie.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Kazampina aini azompaka'a erinenka vahera kegava hunezmantenka, mopa kavo rufuzafupeankna hunka, ana vahetmina ana azompareti rufuzafupegahane. (Rev-Hufo hu'nea naneke 2:27)
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
E'ina hu'negu menina kini vahetmimota knare antahi'za e'nerinkeno, ama mopafi kva vahe'mota tamavumro kea antahiho.
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Ra Anumzamofona koro hunteta agoraga'a mani'neta eri'zana erinenteta, tamahirahi nere'na koro hunteta agoraga'a mani'neta musena hiho.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Aru arimpa ahesigeno'a tamahe fanane hanigi, nemofona agihene, agona hene hiho. Na'ankure teve anefakna huno arimpama he'zamo'a, ame huno ruhagna hugahie. Agripima frakisu'za vahe'mo'za muse hugahaze.
