Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Perché tumultuano le nazioni, e meditano i popoli cose vane?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

I re della terra si ritrovano e i principi si consigliano assieme contro l’Eterno e contro il suo Unto, dicendo:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

Rompiamo i loro legami e gettiamo via da noi le loro funi.

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

Colui che siede ne’ cieli ne riderà; il Signore si befferà di loro.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Allora parlerà loro nella sua ira, e nel suo furore li renderà smarriti:

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Eppure, dirà, io ho stabilito il mio re sopra Sion, monte della mia santità.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Io spiegherò il decreto: L’Eterno mi disse: Tu sei il mio figliuolo, oggi io t’ho generato.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Chiedimi, io ti darò le nazioni per tua eredità e le estremità della terra per tuo possesso.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Tu le fiaccherai con uno scettro di ferro; tu le spezzerai come un vaso di vasellaio.

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Ora dunque, o re, siate savi; lasciatevi correggere, o giudici della terra.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Servite l’Eterno con timore, e gioite con tremore.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Rendete omaggio al figlio, che talora l’Eterno non si adiri e voi non periate nella vostra via, perché d’un tratto l’ira sua può divampare. Beati tutti quelli che confidano in lui!