Zsoltárok 2
1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?
PERCHÈ tumultuano le genti, E mormorano i popoli cose vane?
2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:
I re della terra si ritrovano, Ed i principi consigliano insieme, Contro al Signore, e contro al suo Unto;
3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!
[Dicendo: ] Rompiamo i lor legami, E gettiam via da noi le lor funi.
4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.
Colui che siede ne' cieli[ne] riderà; Il Signore si befferà di loro.
5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:
Allora parlerà loro nella sua ira, E li renderà smarriti nel suo cruccio acceso;
6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!
[E dirà: ] Pur nondimeno ho io consacrato il mio Re Sopra Sion, monte della mia santità.
7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.
Io spiegherò il decreto; Il Signore mi ha detto: Tu [sei] il mio figliuolo; Oggi io t'ho generato.
8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.
Chiedimi, ed io ti darò [per] eredità le genti, Ed i confini della terra [per] tua possessione.
9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.
Tu le fiaccherai con una verga di ferro; Tu le triterai come un testo di vasellaio.
10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!
Ora dunque, o re, siate savi; Giudici della terra, ricevete correzione.
11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.
Servite al Signore con timore, E gioite con tremore.
12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!
Baciate il figliuolo, che talora egli non si adiri, E che voi non periate [nella vostra] via, Quando l'ira sua si sarà pure un poco accesa. Beati tutti coloro che si confidano in lui.
