Zsoltárok 2

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

Poukisa nasyon yo ap boulvèse konsa, e pèp yo fòmante yon vye bagay?

2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen:

Wa latè yo pran pòz yo e chèf yo pran konsèy ansanm kont SENYÈ a, e kont onksyone pa Li a:

3 Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

“Annou chire chenn sa yo, e jete kòd ki mare nou yo!”

4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja őket.

(Sila) ki chita nan syèl la ri; SENYÈ a ap moke yo.

5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti őket gerjedelmében:

Anplis, Li va pale avèk yo nan kòlè Li. Li va fè yo sezi nan kòlè Li.

6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

Men pou Mwen menm, Mwen fin plase Wa Mwen an sou Sion, mòn sen Mwen an.

7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

Anverite, Mwen va pale selon deklarasyon SENYÈ a; SENYÈ a te di Mwen: “Ou se Fis Mwen. Se jodi a, Mwen te fè Ou.

8 Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

Mande Mwen, e Mwen va bay Ou nasyon yo kon eritaj, jis rive nan dènye pwent latè kon posesyon pa Ou.

9 Összetöröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket, mint cserépedényt.

Ou va kase yo avèk yon baton fè, Ou va kraze yo tankou veso kanari.”

10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

Konsa, O wa yo, sèvi ak sajès. Fè atansyon, O jij sou latè yo.

11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

Adore SENYÈ a avèk gran respè e rejwi avèk tranbleman.

12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az ő haragja. Boldogok mindazok, a kik ő benne bíznak!

Fè omaj a Fis la, pou L pa vin fache, epi ou ta mouri nan chemen an. Paske gwo chalè Li kab limen ase vit. A la beni se tout (sila) ki kache nan Li.